Hanna

Hanka időnként furcsán mond még néhány szót. Általában félreértésből. És általában el is felejtem ezeket, mert kiigazítás után jól mondja. Azért néhány példa: pedagógus / logopédus helyett/, szép szoknya /székszoknya helyett/, száguldozik a hó / szállingózik/. És igen, székszoknya! Unatkozós hétvégéken ilyesmivel is foglalkozunk.



És elmentünk a patakpartra falevelet dobálni. A szokásos esti mesében mindig megemlíti. Eszembe se jutott volna, hogy egy ilyen egyszerű játék ennyire kedvenc foglalatosság lesz nála. És ma megnéztük a "másik folyót" is. A másik folyó ugyanaz a patak, csak a híd másik oldalán. Sokkal nagyobb, apa!!!!
A Siketek Intézete /évtizedekig úgy tudtam, hogy az a Zeneiskola, muzikalitásomról ennyit/ előtt szedtem össze a faleveleket, mert azok olyan jó fajták, amelyek sokáig sodródnak. Megint azokat a furcsálló tekinteteket láttam, miközben lassan telepakoltam az autó csomagtartóját falevéllel, mint téglaszerzés közben. Ugyanis a bontott téglákat gyűjtöm. Nem gyűjtőszenvedély okán, csak előrelátásból, mert ha egyszer azonnal szükségem lenne, biztos nem találnék. /tapasztalatból tudom, hosszú történet, de happy end volt/ Tetszenek a bontott téglából rakott falak. Úgy, hogy "kántra" legyenek rakva /Stefántól tudom, hogy így mondják. Stefán a másik nagy versenyző, akinek szintén életcélja a szobafestők lealázása alkoholfogyasztás versenyszámban/. A szakkifejezés azt takarja, amikor a téglákat élére rakva húzzák fel a falat, és így látszik a mintája. Na ehhez viszont nem árt különleges színű, vagy mintás /címeres, monogramos, stb./ téglával felszerelkezni. De sajnos nincs bontott tégla bolt /oké, Laca talált egyszer nekem neten egy céget valahol Bivalybasznád mellett, ahol darabját uszkve ötezerér' megcsíphetném. De én a készpénzkímélő megoldások híve vagyok. Ezt örököltem Aputól, és nem áll szándékomban a családi örökséget elkótyavetyélni/, marad a beszerzés egyéb forrásokból. Az egyéb forrás bárhol lehet. Látok egy téglarakást, becsöngetek, elmondom mit szeretnék /néhány téglát, most, ajándékba/, és a kérés valószínűtlensége által okozott sokkot kihasználva ez általában sikerül is. Pénzért? Úgy bárki tud. Elvenni, lopni? Neeeeeeem. Én az időmmel fizetek ezekért a téglákért. Amíg kiderítem, kié, beszélgetek a szomszéddal, kimegyünk a hátsó kertbe, onnét kiabálunk át Marika néninek, mert kapál, és nem hallaná a csengőt, felhívjuk a püspöki hivatalt,stb. Van téglám a református, a katolikus egyháztól, a hit gyülekezetétől. És van Dávid-csillagos téglám is. A sors furcsa játéka okán az egyetlen tégla, amiért fizettem /természetesen nem sokat/. Zwackból indultam hazafelé; építkezés; megállás; jónapot; elmondom, mi szél hozott; á, nincs itt a főnök; tégla van, de nem eladó; van, de drágán eladó; aztán megegyeztünk egy korrekt árban. Szóval van 2 raklap monogramos, nagyméretű bontott téglám ínségesebb időkre.
És ennyit arról, hogy Hankáról szerettem volna írni.