Az egyik kedvenc témám. Mé' nem adnak elsőbbséget az autósok a gyalogosoknak a zebrán? Fontosnak tartom az elején leszögezni, hogy a legkevésbé sem azokat az idiótákat akarom védeni, akik fusnituningolt Swifttel próbálnak "Halálos iramban" need for speedet játszani kátyús útjainkon. És nagyon sokan vannak /vagyunk/, akik nem mindig adunk elsőbbséget. DE!!! Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem automatikus az elsőbbségadás. A zebrára körültekintés nélkül, féktávolságon belül lelépő marhák miatt a te szabadságod sincs biztonságban. Soha az életben nem tudod bizonyítani, hogy nem te vagy a hibás, mert Ilonka nénit mindenki szerette. A legrosszabbak a babakocsit használják adu ásznak, amit már a parti elején kivágnak: a babakocsi elöl, aztán nagymama leszegett fejjel, utánuk az özönvíz. Nem csak a saját életével játszik. All in!
Más sztori, de ide illik. Adott 2 személy: Uszi, az autóvezető és Pista bácsi, a biciklista. A kapcsolódási pont az Áchim András utca Kaposváron, ahol Pista bácsi Mókust megszégyenítő trükköket mutatott be a műértő közönségnek, a 2x2 sávos út minden négyzetcentiméterét kihasználva. /Mókus trógerfighter. ha a fogalom ismeretlen:
http://www.youtube.com/watch?v=osZ2o8KMEfk
és majd egyszer azt is kiderítem, ezt hogyan applikálhatom be rendesen ide/ Uszi sikeresen új irányt adott Pista bácsi közlekedési elképzeléseinek./Pista bácsi ifjabb korában széleskörű ismeretekkel rendelkezett a kőműves munkák tárgykörében. A későbbiekben Pista bácsi egész életét arra tette fel, hogy egy hosszú évtizedek óta döntetlenre álló meccset egyedül megnyerjen. A nemes vetélkedés egyetlen célja kideríteni, hogy a szobafestők, vagy a kőművesek tudnak-e többet inni? Mindent megtett annak érdekében, hogy az esetleges lemaradásokat a lehető leghamarabb behozza. Személyes tapasztalataim is vannak ebben a kérdéskörben, ugyanis Pista bácsi volt az egyik "mester", aki a házunk építésében oroszlánrészt vállalt, és Faterral gyakran az irodájában kerestük fel, időpont egyeztetések, vagy más fontos dolgok okán. Az irodája a cseri úti Amigó /igen így hosszú ó-val/ presszó volt. Ha házon kívül volt, a titkárnőjénél /pultos Marika/ lehetett üzenetet hagyni./ Pista bácsi a fentebb vázolt randevú alkalmával is erős almaboros befolyásoltság állapotában leledzett, és a fárasztó napi munka /idősebb korában kitanult egy új szakmát: kukázott, és megpróbált a napi megszokás őrjítő mókuskerekéből is kilépni, amihez a legcélravezetőbb út a hajléktalanságon át vezetett/ után kerekezett "haza". Uszi+Pista bácsi+Lancia Thema = nagy borulás. Sebaj, rendőr, kréta, szonda, jegyzőkönyv, stb. Pár héttel később alkesz barátunk felkereste Uszit, és kisírt tőle egy ajándék biciklit, mert a munkaeszköze volt. A független magyar bíróság ezt később vesztegetésként könyvelte el, és Uszit pénzbüntetésre ítélték. Mert szegény Pista bácsit mindenki szerette. No comment.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése