Szilveszter

Nnna. Szóval, szilveszter reggele. Ki akartam aludni magamat. Nem sikerült. Adrika fodrászhoz el, én Hannával otthon. Alszom egy órácskát, és evöriting is ókáj. Hanna mellett elaludni nem volt egyszerű, és amikor nagy nehezen sikerült, Adrika hívott valami lencse, meg pult alatt, meg beáztatni. Alvás felejtős. Délután meg meló. Nem meglepő módon a jegyekért nem fizettem. Barter. Még egyszer:barteR. /Nem bartel. Nem biznic, és nem folCvágen, stb./ A jegyekért cserébe néhány léggömböt kellett feltrombitálnom, és viszonylag esztétikus módon az asztalokon elhelyeznem. Adrika is besegített, mert szokás szerint meg voltam csúszva, mint a parasztgatya. /ezt a hasonlatot Antitól hallottam először, de annyiszor használtam, hogy Anti úgy emlékszik, tőlem származik/ Utána még kis beszélgetés Évával, Erzsikével, mer' ugye ráérek, ők idegesek, tombolaasztal szarul néz ki, gyorsan kasírozzuk körbe, Balázs /egyik pincérfiú/ még sehol se /a ma esti meg nem érkezését előrevetítette, hogy hetek óta nem jelentkezett/. Hát akkor én elbaktatnék haza. Dekor ok? Dekor ok. Csók, majd jövünk. Pincér pajtiktól is búcsúzás, érthető, legalább 1 óra, mire ismét találkozunk. Hazagurulás, nagy rutin /hajmosás is/, felöltözés /fekete öltönyhöz narancssárga, vagy lila ing? Fradi, vagy Újpest? ... ecc-pecc.. lila/, cipőpucolás /Istenem,hányszor megfogadtam , hogy csak tisztán teszem el, de persze most sem/ Adrika toalettjét lecsekkolni /ötször/, tényleg jó, nem kell átöltözni, tényleg jó. Aztán varázsütésre mindketten elkészültünk. Ráadásul időben. Biztos emiatt a sokk miatt /mindig elkésünk/, de gyorsan betoltunk egy ágyas pálinkát. A pálinka családi koprodukció. Pálesz Zicsből, Papától. Méz a Fő utcai mézboltból, én főztem össze -> mézes pálinkánk már volt, Adrika beledobált aszalt gyümölcsöket -> ágyas pálinkánk is van. És ez tényleg pálinka. Vegyi gyümi. A zöldségboltban egész nyáron gyűjtögetett cefréből, Papa köröshegyi cimborájánál lefőzetve. A mennyiségről csak annyit, hogy zöldségbolt 5 éve nincs már, de pálinka még van. Kevés a taxi, az egyszerűség kedvéért Papóékkal egy kocsival megyünk /az igazi indok: a barter okán nem volt jegyünk a maga fizikai valóságában, csak egy asztalunk az én becses nevemmel + asztaltársaság létszámával. Papó attól tartott,hogy esetleg pont olyasvalaki lesz az ajtóban, aki a bizniszről nem tudván, esetleg kellemetlen, magyarázkodós helyzetbe hoz bennünket. Papó még a materialista szocializmusban nevelkedett, a hangsúly az anyagon van, Ő csak a kézzelfogható dolgokban hisz, ilyenünk meg ugye nem volt/
Ennyit az előzményekről. Fél nyolckor, időben a helyszínen, 19.35 kabátok a ruhatárban,19.40 welcome pezsgő elfogyott, az első kör kosher megrendelve, itallapról az esti favoritok kiválasztva.
A legelső vizuális inger a szomszéd asztalnál volt: ugyanolyan narancs ing, és nyakkendő, mint amilyent felvenni szándékoztam. Szerencse, hogy lilában jöttem.
Furcsa, de jóformán csak ismeretlen arcok voltak, és sajnos elég disztingvált volt a társaság, alig lehet írni róluk. Egy-két üde színfoltot azért találtam:

A hercegnő és anyukája. Ők igazán nagy estélyi ruhát vettek fel. Először azt hittem, két menyasszonyt látok. Akkora abroncsos szoknya volt rajtuk, hogy alig fértek be az ajtón. Kicsi lánynak akkora háta volt, hogy agy T-72-es tank játszva megfordulna rajta, a fenekén meg kirakós römit lehetne játszani. Anyuka ugyanez, azzal a különbséggel, hogy ezt a Varsó Szerződés teljes nehézgépjármű parkjával meg tudná tenni.
A kopott farmer - zakó összeállítást viselő pasik. Tudják, már nem sokáig hódíthatnak ezzel az ízléses szereléssel, mert Alain Delon, és Jean-Paul Belmondo halálával az iskola utolsó mohikánjai is el fognak tűnni. Addig ki kell használni minden lehetséges fórumot a trend rehabilitálására.

A társaság nagyon visszafogott volt. Pudingok. Nem úgy a mi asztalunk. Délután sicher, was sicher alapon felkészültünk konfettiből, szerpentinből, konfettiágyúból. A Mackóbolt teljes készletét /igen, ilyesmit is lehet kapni nálam/ magunkhoz vettük. Miheztartás végett a szerpentin megnevezése: "the big one". Ja és néhány trombita, és más zajkeltő eszköz is lapult a szatyrokban. De komolyan, mi voltunk az egyetlenek, akiken látszott a szilveszteri felkészültség.

Nem szeretnék egy komplett SWOT analízist levezetni, csak néhány dolog a végére:
a Corso gyönyörű, borostyán színű házi pálinkája lealázta a Zw. Koshert /az ismeretes, hogy csak nevében kóser a Kosher? Pár ojróért megvehető a "licensz"/. Sajnos ezt csak hazaindulás előtt vettem észre, a sokadik jóéjszakát pálinka egyike volt ez a csoda.
Az itallapon a szokásos hibák. Jägermeistert képtelenek helyesen leírni a magyar gasztronómiában, és az aposztróf helyes használatát nehezebb megtanulni, mint egy harvardi diplomát összehozni.
És nem illik hozott piát töltögetni. Az asztalon hagyni pláne kurvára nem illik.
A Senior együttes honlapján még nincsenek a képek feltöltve - vészes hanyagság!


Egy kép többet mond 100 szónál. Ha esetleg nem sikerülne leírnom, a részegség mely fokáig sikerült tegnap eljutnia néhány embernek, van róla videó:




A kettő keresztezése töredékeiben visszaadja a valóságot.

A két kis buzi is ennyire lehetett beállva, aki majdnem összetörték Tata autóját. /Tata taxis pajti/ Kiskancsó úgy gondolta, hogy a Fiat Tipo szériatartozéka a beépített elsőbbség. Szerencsére Tata jobban vigyázott az autójára /és ránk persze/, mint a majom a saját életére. Boldog új évet, faszkalap! Új szülinapod van!