2008. december 28., vasárnap

Forma 1

Állítólag 2011-től Alonso a Ferrarinál fog versenyezni. Valószínűleg új kedvenc csapatot kell keresnem. McLaren: esélytelen, Rönó: kizárt, hogy valaha szimpatikus legyen, Toyota: színtelen, szagtalan, Honda: azt a Barichellót alkalmazza /-ta?/ aki még mindig a régi Ferraris dicsőségéből és Schumacher fikázásából él, Red Bull valamiért nem kedves a szívemnek. Vagy Toro Rosso Vettellel /aki figyelte az idei futamokat, tudja miért/, vagy BMW Kubica miatt. Kubica kelet-európai akcentusa számomra is könnyen érthetővé teszi az angol nyelvet.
Bár ha figyelembe vesszük, hogy Lewis Hamiltonnak sikerült alig egy szezon alatt majdnem szimpatikussá tenni Alonsót, még akármi is lehet. Vagy csak keverem a szimpátiát a sajnálattal.

Nincs karácsony-újév Bud Spencer-Terence Hill nélkül /a Kapoli Antal utcában Terence, és véletlenül sem terensz/. Kincs, ami nincs, Nyomás, utána bármikor jöhet. És a félrefordítások tömkelege: jet-ski scooternek "magyarítva", stb. Imádom. Megunhatatlan.

Este koncertre megyünk. Fenyő Miki koncertre. Ha jól számolom, ez lesz a negyedik koncert, amit élőben láthatok.
Az első: Rolling Stones, 1990 Gelsenkirchen. Az utolsó koncertturné utolsó állomása Németországban. Azóta kiderült, mégsem az utolsó turné volt, de sebaj! Valahogy el kell adni a jegyeket. Az ő korukban bármelyik lehet az utolsó. A koncert egyébként leírhatatlan volt. Zenei műveltségem döccenői ellenére is. Utána kiműveltem magam Stonesból.
A második: Guns 'N' Roses, 1992 Budapest. Ha valakinek a név nem mond semmit, ők voltak azok, akik divatba hozták a cilindert, illetve a biciklisnadrág-bőrdzseki-fejkendő-napszemüveg-baseballsapka összeállítást. És mellesleg volt néhány jó lemezük. A koncerten szarrá áztunk, de fenomenális volt. Vagy csak régen volt?
A harmadik: Charlie, Budapest, Kisstadion. Nem hagyott maradandó nyomokat.
A negyedik: este kiderül.

Nincsenek megjegyzések: