Hát jó régen írtam. Pár hete gondolkodtam azon, valamit írok, mert történtek érdekes dolgok. Csak sosincs idő, estébé. Augusztus 13-án megszületett Stágl Arnold Barnabás. És nem írtam akkor sem. Utána mindig azt mondtam magamban, ha ez nem ért meg egy bejegyzést, akkor semmi sem. Ezen logika alapján be is zárhatnám a blogot. De mi lenne akkor a hűséges olvasóimmal? Mind a néggyel? Szóval megy tovább.
Hanna szereti a netet. Apa, üsd be a kugliba, vagy hova, hogy hogyan lehet borítékot hajtogatni? És apa beüti, és apa is szereti a netet, mert már meg is hajtogattuk.
Nagyon komoly dolgok voltak/vannak készülőben/kialakulóban. Beszarás. Rendőrség, önkormányzat, bíróság. Egyelőre tanúként, sztem rövidesen gyanúsítottként. Sokszor gondolkodom azon, időnként milyen lelkű emberek állnak ügyvédnek, mert én szimpla magánemberként nem hazudok ennyit.
És milyen hálátlan, büdös gyökerek sokan. Tényleg a hála a leggyorsabban devalválódó valuta. Nem velem szemben hálátlanok, de érintett vagyok az ügyben, és nem tudom elfogadni.
És teniszkönyököm van.
Ezt meg szeretem. Nagyon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése