Esik a hó! Esik a hó! Esik a hó! Esik a hó! Esik a hó! Esik a hó!

Ma meglepiből én mentem Hannáért angolra, és hazaérkezés után eljárta a hótáncot.
1 órával később szakad a hó.

A nosztalgiázás valszeg a korral jár. Eddig csak a vasárnapi ebéd előtt hallgattam ilyesmiket a Nóta Tv-n. / nevével ellentétben nem csak nóták, 20 éves zenék is pörögnek /. És azért ebéd előtt, mert Rozinál a vasárnap dél kb negyed kettőkor van. Ha 1-re érünk ki, sem vagyunk elkésve, mert még akkor szaggatja a nokedlit, és még meg is kell teríteni. Na addig én alszok a nappaliban, vagy Nóta Tv-t nézek, és ilyen kincseket találok:




Ez pedig ma szólt a Class Fm-en:



Az érdekesség még annyi, hogy a gitáros fiúval együtt dolgoztam a Maspexnél ezer éve. Akkoriban kevésbé éltem társasági életet, és nem igazán érdeklődtem más emberek élete, gondolatai felől, szóval fingom nincs, milyen volt "sztárnak" lenni, stb. Csak annyit tudok, a menedzser átvágta őket, aztán négyen ötfelé, és többet nem zenélt.

Az egyik kisfiú ma megtanult gurgulázva nevetni, a másik meg világbajnok lett.
Azért az előbbinek jobban örülök.

Hanna bajban.
A verzió: szülinap Fitt-leszben. / konditerem, de van egy jó kis gyerek-dühöngőjük, ahol szülinapot is vállalnak / A gond az, h 2 és fél óra 25 rongy, és tortát, kaját, estébé nekem kell vinnem. Kaja valszeg Mekiből, még 25 rongy. Oké, Meki barter, de akkor is ez az ára.
B verzió: szülinap Mekiben. Kevésbé látványos, nem annyira játszós. Pozitívum: a megspórolt lóvéból 20 rongyot Hanna megkap kápéban.
És most nem tudja, mi legyen. Bár választási lehetősége nincs nagyon, mert haveros-gyerkőcös szülinapra nem dobok fel 50 rongyot, de örülnék, ha elfogadná az érveimet.
Ma este könnyekkel a szemében aludt el.
Holnap kiderül, mi lesz.

Police

3 hete kitekertünk Balcsira, mert Tibi megkért, h fújjak fel néhány léggömböt egy haverjának. Megkért, de pénzért, nem szívességből. Az ilyet szeretem. Az szokásos, h elfelejtettem, hova kell menni, a megrendelő nem vette fel a telefont, aztán, mikor megtaláltam a helyet, kb 28 perc alatt sikerült a helyszínt megtalálni, mert senki sem volt kompetens abban a komoly kérdésben, h hová rakjak 50 világító, héliumos léggömböt.
Az érdekes az volt, h Juta után 15000 méterrel szemből rendőrautó, villogó, forgalommal szembe, 2 zsaru kipattan, tiszta Starsky és Hutch. Mifaszom van? Mindenki bekötve, gyerekülés nem csak alibiből, villany ég.... Hoppá! Villany nem ég. Papírok átad, minden ok, csak hát a világítás.De biztos úr, én tényleg, mindig, csak most valahogy mégse, stb... Helyszíni bírság 20 ropi. Lenne, de kiváltható 10 ezerért csokival a 2 kölöknek. Hannának még hátra is szólt, h vasalja be rajtam mindenképpen.
Nagyon szívesen betelefonáltam volna a kapitányságra, h vannak még jó fej rendőrök, de tartok tőle, csak lebaszták volna őket, mert eldobtak 20 rongyot a költségvetésből.

Vegyes

Hát jó régen írtam. Pár hete gondolkodtam azon, valamit írok, mert történtek érdekes dolgok. Csak sosincs idő, estébé. Augusztus 13-án megszületett Stágl Arnold Barnabás. És nem írtam akkor sem. Utána mindig azt mondtam magamban, ha ez nem ért meg egy bejegyzést, akkor semmi sem. Ezen logika alapján be is zárhatnám a blogot. De mi lenne akkor a hűséges olvasóimmal? Mind a néggyel? Szóval megy tovább.

Hanna szereti a netet. Apa, üsd be a kugliba, vagy hova, hogy hogyan lehet borítékot hajtogatni? És apa beüti, és apa is szereti a netet, mert már meg is hajtogattuk.

Nagyon komoly dolgok voltak/vannak készülőben/kialakulóban. Beszarás. Rendőrség, önkormányzat, bíróság. Egyelőre tanúként, sztem rövidesen gyanúsítottként. Sokszor gondolkodom azon, időnként milyen lelkű emberek állnak ügyvédnek, mert én szimpla magánemberként nem hazudok ennyit.
És milyen hálátlan, büdös gyökerek sokan. Tényleg a hála a leggyorsabban devalválódó valuta. Nem velem szemben hálátlanok, de érintett vagyok az ügyben, és nem tudom elfogadni.

És teniszkönyököm van.

Ezt meg szeretem. Nagyon.