2009. augusztus 9., vasárnap

Folytatás

Lusta vagyok, de az előzőt befejezem.

Randi 10.45-re fixálva, Moha bá segítségével kis kerülővel, de 10.35-re ott voltam. Várnom kellett, 10.52-re ért oda hr-es kolléga. 28 perces beszélgetés után megkönnyebbülve eljöttem. Ilyen semmitmondó beszélgetésben régen volt részem, ráadásul 2 nem túl szimpatikus fazonnal. A " Felvételi kérdések kezdő hr-esek részére " minden pontja megvolt, a meséljen magáról, miért ön, pozitív-negatív tulajdonságok, meg a többi bullshit. Amit utáltam, megint sorrendben:
1. Elkéstek. Én Kaposvárról, tankolással, matrica-vásárlással, kis eltévedéssel időben ott voltam. Szimpatikus kolega a szomszéd irodából nem ért oda a megbeszélt időpontra.
2. Erősen túlöltöztem őket. Némi túlzással strandpapucsban fogadott. Bazmeg, mégiscsak két felsővezető keres egy középvezetőt, adjuk meg a módját külsőségekben is!
3. Nagygóré azt mondta, 6-8 embert fognak aznap meghallgatni. A baj csak az, hogy a portán leadták a belépők listáját. 5 név szerepelt rajta. Megint hazudnak.
4. Alapvetően nem saleses a beállítottság, hanem marketinges. Olyan örök az ellentét a két szakma közt, mint a szobafestők és a kőművesek között. Egy röpke flash: "husikákat marketingelek". Faszán együtt tudnánk dolgozni.
5. A meló: a legfőbb feladat 9 TK állandó, módszeres basztatása. Szintén a zsánerem.
6. És a legdurvább: valamilyen mazochista megfontolásból nem szembesítettem őket igazmondásbéli hiányosságaikkal. Valami rosszul értelmezett udvariasság tört rám, erős kíváncsisággal megfejelve, hogy a második körben hogyan tudnák ezt még túlszárnyalni.
Egyre kevésbé vagyok pókerarc, 2. kör felejtős, de legalább gyorsan válaszoltak.
Azt írták: "Tisztelt Pályázó!". Van nevem is, bazmeg! Nem egy körlevelet írsz, max. 3 embernek kellett elküldeni. / nem 6-8, csak 5, ugye? /A "Kedves Arnold" még kevesebb karakter is! Válaszoltam. "Tisztelt Hirdető!" Tudom, nem lesznek emiatt álmatlan éjszakái, de akkor is az apjukfaszát! Nna!
Ennyit a Kométáról.

Még annyit, Főnökpetinek előadtam a sztorit, jót röhögött rajta, aztán megköszönte, hogy elmeséltem neki.

Nincsenek megjegyzések: