Állások

Egy ideje érlelődik a gondolat, hogy rendszerezzem álláskereséseim kanossza-járását. Nem sorrendben, ahogy eszembe jutnak. Eddig 2 komoly álláskereső időszakom volt, egyik sem volt könnyű. A végén már a szopok-nyalok-gombot varrok állapotig jutottam el, szerencsére testhezállóbb melót találtam mindkétszer.
Az alaptétel az, hogy csak olyan cégnél tudok normálisan dolgozni, ahol a főnökeimre szakmailag, vagy emberileg fel tudok nézni. Ideális esetben 2 in 1. Ez eddig egyszer fordult elő. Állásinterjúkon gyakori kérdés: milyen szerintem az ideális vezető? A válaszom mindig az: könnyű kérdés, mert sokakkal ellentétben nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is találkoztam vele, neve is van: Potó Istvánnak hívják. Ezzel általában nem sokat tudnak kezdeni, ki kell fejtenem, hogy miért is. Lerövidítve: elkötelezettség, lojalitás, józanság, szakmaiság. Az embereit úgy védi, mint egy apatigris, de könyörtelenül odabasz, ha kell. Aztán őt is megtörték, de ez majd egy másik történet lesz.

Naszóval, a cégek:



1. A bútorosok. Hirdetés: új termékek magyarországi piacra bevezetéséhez, talpraesett, tapasztalt, blablabla, blablabla. Emil megy, telefonhívás 20 perc múlva, gyere le Zegre, beszélgessünk. Zegre le, feladat stimmel, új termék valóban, cél: az egész országot lefedni, 3-5 értékesítő felvétele, irányítása, szállodai, lakóparki projekt, stb. 2. körben már gyárlátogatás, kaptam termékkatalógust, meg lenszatyrot /hr-es csaj szerint még senki sem vihetett haza ilyet, nagyon jó jel/, utolsó kör a tulajdonossal, addigra konkrét terveket várnak, hogy mi-mikor-hol-hogyan? Oké, utolsó kör góréval, nem azzal, a másikkal, tökmindegy, mert egyiket sem ismerem. Érkezés, lejattolás, smúzolás, próbálok felocsúdni a góré festett fekete haja okozta sokkból, amikor közli, hogy a korábban megbeszéltek szerint fel tudja ajánlani az üzletkötői állást, 4 % jutalékkal. Wattafakk? Nézek műszaki igazgatóra, kerüli a tekintetem, hr-es szintúgy. Mi van? Jelzem, kicsit másról volt szó. De akkor is ez van. Ok, legyen ez. Végighallgatom, nem tart sokáig. Viszlát. Kontakt kísér ki, kérdezi érdekel-e. Érdekel-e? Még nem dolgozok nálatok, de már átbasztatok. Nem igazán érdekel. De majd beszél vele, meg majd az lesz, amit megbeszéltünk, blablabla. Majd hívnak. Soha nem hívtak, kíváncsiságból havonta felhívtam hr-est, hogy mizu van, kitalálták-e már egyáltalán a munkakört, de csak kamuzott mindig, úgyhogy rövidre zártam a sztorit.

2. Az összes buzi nem válaszolós. Nem pályáztam soha olyan helyre, ahol nem feleltem meg a feltételeknek. Oké, volt néhány olyan, ahol kis jóindulattal lehetett elfogadni az előző állítást, de ordenáré különbség sosem volt. Max. olyan, hogy a folyamatban lévő egyetemi tanulmányaimat mármajdnem diplomának érzékeltettem. Sok kis kötsög arra sem képes, hogy egy körímélt küldjön a jelentkezőknek, hogy bocsika, nem te kellesz.
3. Aki úgy küld válaszlevelet, hogy minden címzett látszik.
4. A kekszesek. Első kör: Pécs, ter.vez. + ker.vez. Minden jó, 2. kör Halmajugrán. Na akkor még egyszer. Hol? Halmajugrán. Tényleg nem értettem félre. Itiner: Rögtöngöröngyös után majd kanyarodjak el jobbra, meg majd kiszáradt kútnál tovább egyenesen, aztán át a fahídon, meg jobbra, meg balra, meg jobbrabalra, és már ott is leszek. Ok. Odataláltam. Nem volt egyszerű, mert se térerő, se élő ember a környéken. Csekély 3 és fél órás utazás után Olga, a cég kedves orosz tulajdonosa 5 percig beszélgetett velem, majd megköszönte a látogatást, és várjam az értesítést. Mifaszom van? Legalább udvariasságból húzd az időt, hogy ne érezzem annyira elbaszottnak a napot és a cégedet, mint amilyen valójában.
5. A csokisok. Önéletrajz beküld, válaszlevél vissza: 15 kérdéssel. Kérdések: mivel foglalkoztam mostanában, legnagyobb siker, kudarc, pozitív, negatív tulajdonságok, jövőkép, estébé. Egy komplett felvételi beszélgetés kérdései a "Kezdő hr-esek kézikönyvéből". Válasz: a kérdések többségére a megoldás kulcsa az önéletrajzom, tessék elolvasni, a többi kérdésre majd szóban, ha lehet, nem vagyok regényíró. Nem lehetett.
6. A másik csokisok. Ők legalább jó fejek voltak, viszonylag gyorsan megbeszéltük, hogy nem dolgozunk együtt. A haverság alapja egy régi skalkai síelés/piálás volt, de a melóhoz ez kevés volt.
7. A piások. A kb. 10 perces interjút egy másfél órás szakmai beszélgetés követett, piáról, szürke importról, marketingről, teendőkről, stb. Aztán az értesítés, hogy nem naprakészek a bolti ismereteim. Akit végül felvettek, a salesben még soha nem dolgozott, a fejvadász szerint az én pályázatom volt a legerősebb, de a kettes számú kandidát olyan plusz előnyökkel rendelkezett mellmagasságban, hogy esélyem sem volt. Méghogy nincs nemek közti diszkrimináció! Egyébként rosszindulatú vagyok, mert tényleg ő volt a jobb, mert 3-mal több Tescoban járt már, mint én.
8. A cigisek. Interjú, Pécs. Hr. ig. ker. ig., üzletfejlesztési góré vs én. Duma 1 órán át, szokásos, de a végén elkezdett a hr-es kóstolgatni. Ez nem is vezetői tapasztalat, ez más terület, ez inkább csak koordináció, estébé, estébé. Visszakérdezek: állítottam az ellenkezőjét? Hát nem, de ez akkor sem vezetői tapasztalat, estébé, estébé. Akkor elöntötte a húgy az agyamat. 40 másodperc alatt elmondtam, hogy miért is van tele a tököm az interjúkkal, meg a basztatással. Az interjú utána nem tartott sokáig. De másnap felvettek.
9. A biztosítók. Na erről nem írok sokat. Az egyik komolytalan volt, a másik komolytalan volt, és még át is basztak. Egy harmadik úgy gondolta, hogy egy szaros üzletkötői állás /hirdetésben nem ez volt/ miatt 3 körös felvételit kell tartani, és én 3-szor autózok Pestre hozzá. Hát addig álljon vívóállásban.
10. Az irodaszeresek. Hát a munkaszerződés nem volt gyenge. Tudtam, hogy a próbaidő 89. napján fel kell mondanom, mert a szerződés finoman szólva is meglehetősen egyoldalú.
11. A húsosok. Ezt már kiveséztem egyszer. Abszolút toplistásak.
12. A patikusok. Messze a legjobb. Az első randi után a főnök közölte, a 3-ból 2 ember akar, a harmadik csak azért nem tudja még, hogy akar, mert nem találkoztunk. Ok, 2. randi nagygóréval. Angolul. Én. Hiába értek mindent, szegényes szókincsem pótlására igénybe kellett vennem Főnökpeti megbízhatóbb inglisét. Kb 1 órás volt a beszélgetés, de 3 kérdés alapján döntött. Why you? - kapott egy szokásos, ámde cégre szabott marketing-bullshit zagyvaságot, ami jól hangzott, és hihető volt. Aztán megkérdezte még egyszer. Azt mondtam, kell a pénz. Ok. Did you ever lie? - yes. Még egy kérdés about dreams - a house in Toscana. Következő hónapban kezdtem.
13. Cafeteriások. A lényeg, ha náluk akarok dolgozni, először fizessek be ötvenezret valamilyen kurvakomoly képzésre. Kösz, nem. A válasz: az önéletrajzom alapján komolyabb embernek gondolt, és ezzel elbaszom a jövőmet. Még egyszer megköszöntem a lehetőséget, oszt jónapot!
14. A szci patikusok. Az még megbocsátható lenne, hogy elfelejtették közölni, hogy egy kétórás tesztre érkeztem, mert dolgom felől ráértem. Amikor kiderült, hogy Oxford-tesztet akar velem íratni a nyilvánvalóan nem ebben a dimenzióban élő cégvezető, olyan gyorsan hagytam ott őket, ahogy bírtam.
15. A sportbótosok. Ők sem voltak szimpatikusak, és én sem nekik. A fizetési elvárásom magasabb volt, mint az ingerküszöbük.
16. A kutyatáposok. Annyira szarok voltak, semmire sem emlékszem, csak arra, hogy Tégla Tibiről beszélgettünk. Tibi régen Zwackos kolléga volt, talán neki köszönhető a Zwack gasztró vonal. A sztorihoz Tibiről 2 fontos infó: kiskeres volt, és 140 centi mély. Még réges-régen elment valaki vele boltot látogatni. Megálltak valamelyik kibaszott nagy, kibaszott magas szálloda előtt, és megkérdezte a kíváncsi góré : aztán ide jársz-e, Tibi? Nem. Miért nem? Mert... olyan.... magas.... A legenda szerint eztán lett gasztró üzletág.
17. A telesopposok. Velük már rutinos voltam, telefonon leráztam őket. Hiszékeny nyugdíjasokat kellet volna bepaliznom.
18. A porszívósok. Überfasza porszívókat árulhattam volna 500 ezerért pro stück. Az egyik fő eladási érv: delfin a logónk. Nem értettem, de a zügyvezetőúr olyan átszellemülten mondta, hogy nem akartam hülyének látszani az értetlenségemmel.
19. A fejvadászok. Egyik szarabb, mint a másik. Egyedül a Grafton volt elfogadható, amit ígértek, betartották, a mostani melóm is rajtuk keresztül futott. A kiszemelt állás nem jött össze, azonnal ajánlott mást. A leghülyébb egy ötvenes pina volt, aki csak azt hajtogatta, hogy nagyon nehéz a munka, mert a megbízó irgalmatlanul komoly biztonságtechnikai elvárásait kell betartatni. Amikor ötödször mondta, akkor visszakérdeztem: tényleg ilyen nemzetbiztonsági kockázatokkal jár a pb-palack árusítás? / egy régi kollegina korábban mesélt róla, és interjú közben beugrott / Annyira meglepődött, hogy nem nagyon folytattuk a beszélgetést utána. Megint másik fejvadász ügyvéd gyakornoka kérdi okos arccal: mi a titka? Ez nem titok, cicám, ez a munkám, ez az életem. Kereskedő voltam, vagyok, leszek!
20. A pudingosok. Csak annyit, a Tesco éttermében volt az első randi. Nem lett belőle kapcsolat.
21. Az adatbázisba gyűjtők. Nem válaszolnak, aztán hónapok múlva felhívnak teljesen érdektelen ajánlatokkal.

Nna. Ennyi. Biztosan volt több is, de ennyi jutott hirtelen / hirtelen? egy hónapja írogatom piszkozatként / eszembe.