Ma volt az első eset, hogy 2 kérdéssel simán lealáztam szakmailag egy patikust. Oké, nem a patikust, csak aszitte egy új konkurrens termékről, hogy jobb, mint az enyém. Nem jobb. Már ő is tudja.
Talán lesz jövőm az egészségügyben. Főnökpeti szerint is.
2009. augusztus 28., péntek
Történések
Lassan, de biztosan összecsapnak a hullámok a fejem felett. Napok óta semmire sincs időm, rohanás az élet. Ennek logikus következménye, hogy ülök a nappaliban, és tévézek.
Viszont lakás kiadva, meló nagyon funky, lehet, kis mellékes is beficcen, szomszéd Csabáékkal totálisan összehaverkodtunk / tegnap vacsora-sörözés Turulban /, és Hanna tuti színésznő lesz. Vagy patikus.
Vagy 20 percig támaszkodtam a patika ajtófélfájának támaszkodva, Hanna pedig dolgozott. Átvette receptet, vonalkód, gyógyszer, vonalkód, kiadva, fizetve. És korábban morcos patikus néni azóta haver.
Viszont lakás kiadva, meló nagyon funky, lehet, kis mellékes is beficcen, szomszéd Csabáékkal totálisan összehaverkodtunk / tegnap vacsora-sörözés Turulban /, és Hanna tuti színésznő lesz. Vagy patikus.
Vagy 20 percig támaszkodtam a patika ajtófélfájának támaszkodva, Hanna pedig dolgozott. Átvette receptet, vonalkód, gyógyszer, vonalkód, kiadva, fizetve. És korábban morcos patikus néni azóta haver.
2009. augusztus 21., péntek
Zalakaros
Hosszú hétvégés nyaralás. Sok élmény, de a legfrissebb tanulság: 80 kg felett nem előnyös a madzagbikini.
2009. augusztus 16., vasárnap
Módosítás
Egy tegnapi beszélgetés miatt módosítom a Seffer Istvánnal kapcsolatos véleményemet.
Egy utolsó tróger disznó, akinek élete végéig a sitten kellene rohadnia.
Egy utolsó tróger disznó, akinek élete végéig a sitten kellene rohadnia.
2009. augusztus 15., szombat
Taining days
2 napos tréning Lajosmizsén.
Érdekes volt, a vége viszont katasztrofális. Egy nagyon komoly hiányosságommal szembesültem sokadjára. Van egy viselkedési forma, vagy embertípus, amit, akit egyszerűen képtelen vagyok kezelni. Lassan tolerálni is egyre kevésbé. Azok az emberek, akik kibaszott nagyarcúak, de nem tudom, mire föl? Ez egy szituációs játéknál jött elő ismét, és mocskosul zavart. Az egész estémet elbasszta. Véletlenül írtam dupla sz-el, de most már marad. Lehet, a tudatalattim hangsúlyozni akarta ezzel is a probléma nagyságát.
Pizzasütés van, majd folytatom. Csak emlékeztetőnek szántam.
És szombaton délelőtt is dolgozta. Nem keveset. Főnökpeti aszitte tegnap, csak viccelek, mikor mondtam a tervezett reggeli / na jó, a reggel télleg túlzás / melót. Azé' az mms tetszett neki a kész műről.
Érdekes volt, a vége viszont katasztrofális. Egy nagyon komoly hiányosságommal szembesültem sokadjára. Van egy viselkedési forma, vagy embertípus, amit, akit egyszerűen képtelen vagyok kezelni. Lassan tolerálni is egyre kevésbé. Azok az emberek, akik kibaszott nagyarcúak, de nem tudom, mire föl? Ez egy szituációs játéknál jött elő ismét, és mocskosul zavart. Az egész estémet elbasszta. Véletlenül írtam dupla sz-el, de most már marad. Lehet, a tudatalattim hangsúlyozni akarta ezzel is a probléma nagyságát.
Pizzasütés van, majd folytatom. Csak emlékeztetőnek szántam.
És szombaton délelőtt is dolgozta. Nem keveset. Főnökpeti aszitte tegnap, csak viccelek, mikor mondtam a tervezett reggeli / na jó, a reggel télleg túlzás / melót. Azé' az mms tetszett neki a kész műről.
2009. augusztus 10., hétfő
Képtelen vagyok megjegyezni ilyen szülinapos, névnapos, meg egyéb dátumokat. A "ma vagyunk 3 hónaposak", meg hasonló dumáktól konkrétan kiráz a hideg. Tök mindegy, hogy kapcsolatról, vagy éppen kisklambóról beszélünk. Ezért örültem, amikor a ziwiw mindig írogatta, kinek kellene éppen mit kívánnom. Aztán még így is elfelejtettem mindig. Gott sei Dank ez a funkció annyira el lett dugva, hogy nem találom. Igaz, nem is keresem túlságosan. Erre a facebook kezdi ezt a szarságot, hogy csináljon nekem lelkifurdit, hogy mekkora egy türhő vagyok, mer nem kívánok hepibídéjt. Azt se tudom, hogyan küldjek ott üzit. Tuti, vadidegeneknek küldenék valami hülye alkalmazást.
Szóval, hepibídéj Dzsula, Viktor!
Szóval, hepibídéj Dzsula, Viktor!
2009. augusztus 9., vasárnap
Állások
Egy ideje érlelődik a gondolat, hogy rendszerezzem álláskereséseim kanossza-járását. Nem sorrendben, ahogy eszembe jutnak. Eddig 2 komoly álláskereső időszakom volt, egyik sem volt könnyű. A végén már a szopok-nyalok-gombot varrok állapotig jutottam el, szerencsére testhezállóbb melót találtam mindkétszer.
Az alaptétel az, hogy csak olyan cégnél tudok normálisan dolgozni, ahol a főnökeimre szakmailag, vagy emberileg fel tudok nézni. Ideális esetben 2 in 1. Ez eddig egyszer fordult elő. Állásinterjúkon gyakori kérdés: milyen szerintem az ideális vezető? A válaszom mindig az: könnyű kérdés, mert sokakkal ellentétben nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is találkoztam vele, neve is van: Potó Istvánnak hívják. Ezzel általában nem sokat tudnak kezdeni, ki kell fejtenem, hogy miért is. Lerövidítve: elkötelezettség, lojalitás, józanság, szakmaiság. Az embereit úgy védi, mint egy apatigris, de könyörtelenül odabasz, ha kell. Aztán őt is megtörték, de ez majd egy másik történet lesz.
Naszóval, a cégek:
1. A bútorosok. Hirdetés: új termékek magyarországi piacra bevezetéséhez, talpraesett, tapasztalt, blablabla, blablabla. Emil megy, telefonhívás 20 perc múlva, gyere le Zegre, beszélgessünk. Zegre le, feladat stimmel, új termék valóban, cél: az egész országot lefedni, 3-5 értékesítő felvétele, irányítása, szállodai, lakóparki projekt, stb. 2. körben már gyárlátogatás, kaptam termékkatalógust, meg lenszatyrot /hr-es csaj szerint még senki sem vihetett haza ilyet, nagyon jó jel/, utolsó kör a tulajdonossal, addigra konkrét terveket várnak, hogy mi-mikor-hol-hogyan? Oké, utolsó kör góréval, nem azzal, a másikkal, tökmindegy, mert egyiket sem ismerem. Érkezés, lejattolás, smúzolás, próbálok felocsúdni a góré festett fekete haja okozta sokkból, amikor közli, hogy a korábban megbeszéltek szerint fel tudja ajánlani az üzletkötői állást, 4 % jutalékkal. Wattafakk? Nézek műszaki igazgatóra, kerüli a tekintetem, hr-es szintúgy. Mi van? Jelzem, kicsit másról volt szó. De akkor is ez van. Ok, legyen ez. Végighallgatom, nem tart sokáig. Viszlát. Kontakt kísér ki, kérdezi érdekel-e. Érdekel-e? Még nem dolgozok nálatok, de már átbasztatok. Nem igazán érdekel. De majd beszél vele, meg majd az lesz, amit megbeszéltünk, blablabla. Majd hívnak. Soha nem hívtak, kíváncsiságból havonta felhívtam hr-est, hogy mizu van, kitalálták-e már egyáltalán a munkakört, de csak kamuzott mindig, úgyhogy rövidre zártam a sztorit.
2. Az összes buzi nem válaszolós. Nem pályáztam soha olyan helyre, ahol nem feleltem meg a feltételeknek. Oké, volt néhány olyan, ahol kis jóindulattal lehetett elfogadni az előző állítást, de ordenáré különbség sosem volt. Max. olyan, hogy a folyamatban lévő egyetemi tanulmányaimat mármajdnem diplomának érzékeltettem. Sok kis kötsög arra sem képes, hogy egy körímélt küldjön a jelentkezőknek, hogy bocsika, nem te kellesz.
3. Aki úgy küld válaszlevelet, hogy minden címzett látszik.
4. A kekszesek. Első kör: Pécs, ter.vez. + ker.vez. Minden jó, 2. kör Halmajugrán. Na akkor még egyszer. Hol? Halmajugrán. Tényleg nem értettem félre. Itiner: Rögtöngöröngyös után majd kanyarodjak el jobbra, meg majd kiszáradt kútnál tovább egyenesen, aztán át a fahídon, meg jobbra, meg balra, meg jobbrabalra, és már ott is leszek. Ok. Odataláltam. Nem volt egyszerű, mert se térerő, se élő ember a környéken. Csekély 3 és fél órás utazás után Olga, a cég kedves orosz tulajdonosa 5 percig beszélgetett velem, majd megköszönte a látogatást, és várjam az értesítést. Mifaszom van? Legalább udvariasságból húzd az időt, hogy ne érezzem annyira elbaszottnak a napot és a cégedet, mint amilyen valójában.
5. A csokisok. Önéletrajz beküld, válaszlevél vissza: 15 kérdéssel. Kérdések: mivel foglalkoztam mostanában, legnagyobb siker, kudarc, pozitív, negatív tulajdonságok, jövőkép, estébé. Egy komplett felvételi beszélgetés kérdései a "Kezdő hr-esek kézikönyvéből". Válasz: a kérdések többségére a megoldás kulcsa az önéletrajzom, tessék elolvasni, a többi kérdésre majd szóban, ha lehet, nem vagyok regényíró. Nem lehetett.
6. A másik csokisok. Ők legalább jó fejek voltak, viszonylag gyorsan megbeszéltük, hogy nem dolgozunk együtt. A haverság alapja egy régi skalkai síelés/piálás volt, de a melóhoz ez kevés volt.
7. A piások. A kb. 10 perces interjút egy másfél órás szakmai beszélgetés követett, piáról, szürke importról, marketingről, teendőkről, stb. Aztán az értesítés, hogy nem naprakészek a bolti ismereteim. Akit végül felvettek, a salesben még soha nem dolgozott, a fejvadász szerint az én pályázatom volt a legerősebb, de a kettes számú kandidát olyan plusz előnyökkel rendelkezett mellmagasságban, hogy esélyem sem volt. Méghogy nincs nemek közti diszkrimináció! Egyébként rosszindulatú vagyok, mert tényleg ő volt a jobb, mert 3-mal több Tescoban járt már, mint én.
8. A cigisek. Interjú, Pécs. Hr. ig. ker. ig., üzletfejlesztési góré vs én. Duma 1 órán át, szokásos, de a végén elkezdett a hr-es kóstolgatni. Ez nem is vezetői tapasztalat, ez más terület, ez inkább csak koordináció, estébé, estébé. Visszakérdezek: állítottam az ellenkezőjét? Hát nem, de ez akkor sem vezetői tapasztalat, estébé, estébé. Akkor elöntötte a húgy az agyamat. 40 másodperc alatt elmondtam, hogy miért is van tele a tököm az interjúkkal, meg a basztatással. Az interjú utána nem tartott sokáig. De másnap felvettek.
9. A biztosítók. Na erről nem írok sokat. Az egyik komolytalan volt, a másik komolytalan volt, és még át is basztak. Egy harmadik úgy gondolta, hogy egy szaros üzletkötői állás /hirdetésben nem ez volt/ miatt 3 körös felvételit kell tartani, és én 3-szor autózok Pestre hozzá. Hát addig álljon vívóállásban.
10. Az irodaszeresek. Hát a munkaszerződés nem volt gyenge. Tudtam, hogy a próbaidő 89. napján fel kell mondanom, mert a szerződés finoman szólva is meglehetősen egyoldalú.
11. A húsosok. Ezt már kiveséztem egyszer. Abszolút toplistásak.
12. A patikusok. Messze a legjobb. Az első randi után a főnök közölte, a 3-ból 2 ember akar, a harmadik csak azért nem tudja még, hogy akar, mert nem találkoztunk. Ok, 2. randi nagygóréval. Angolul. Én. Hiába értek mindent, szegényes szókincsem pótlására igénybe kellett vennem Főnökpeti megbízhatóbb inglisét. Kb 1 órás volt a beszélgetés, de 3 kérdés alapján döntött. Why you? - kapott egy szokásos, ámde cégre szabott marketing-bullshit zagyvaságot, ami jól hangzott, és hihető volt. Aztán megkérdezte még egyszer. Azt mondtam, kell a pénz. Ok. Did you ever lie? - yes. Még egy kérdés about dreams - a house in Toscana. Következő hónapban kezdtem.
13. Cafeteriások. A lényeg, ha náluk akarok dolgozni, először fizessek be ötvenezret valamilyen kurvakomoly képzésre. Kösz, nem. A válasz: az önéletrajzom alapján komolyabb embernek gondolt, és ezzel elbaszom a jövőmet. Még egyszer megköszöntem a lehetőséget, oszt jónapot!
14. A szci patikusok. Az még megbocsátható lenne, hogy elfelejtették közölni, hogy egy kétórás tesztre érkeztem, mert dolgom felől ráértem. Amikor kiderült, hogy Oxford-tesztet akar velem íratni a nyilvánvalóan nem ebben a dimenzióban élő cégvezető, olyan gyorsan hagytam ott őket, ahogy bírtam.
15. A sportbótosok. Ők sem voltak szimpatikusak, és én sem nekik. A fizetési elvárásom magasabb volt, mint az ingerküszöbük.
16. A kutyatáposok. Annyira szarok voltak, semmire sem emlékszem, csak arra, hogy Tégla Tibiről beszélgettünk. Tibi régen Zwackos kolléga volt, talán neki köszönhető a Zwack gasztró vonal. A sztorihoz Tibiről 2 fontos infó: kiskeres volt, és 140 centi mély. Még réges-régen elment valaki vele boltot látogatni. Megálltak valamelyik kibaszott nagy, kibaszott magas szálloda előtt, és megkérdezte a kíváncsi góré : aztán ide jársz-e, Tibi? Nem. Miért nem? Mert... olyan.... magas.... A legenda szerint eztán lett gasztró üzletág.
17. A telesopposok. Velük már rutinos voltam, telefonon leráztam őket. Hiszékeny nyugdíjasokat kellet volna bepaliznom.
18. A porszívósok. Überfasza porszívókat árulhattam volna 500 ezerért pro stück. Az egyik fő eladási érv: delfin a logónk. Nem értettem, de a zügyvezetőúr olyan átszellemülten mondta, hogy nem akartam hülyének látszani az értetlenségemmel.
19. A fejvadászok. Egyik szarabb, mint a másik. Egyedül a Grafton volt elfogadható, amit ígértek, betartották, a mostani melóm is rajtuk keresztül futott. A kiszemelt állás nem jött össze, azonnal ajánlott mást. A leghülyébb egy ötvenes pina volt, aki csak azt hajtogatta, hogy nagyon nehéz a munka, mert a megbízó irgalmatlanul komoly biztonságtechnikai elvárásait kell betartatni. Amikor ötödször mondta, akkor visszakérdeztem: tényleg ilyen nemzetbiztonsági kockázatokkal jár a pb-palack árusítás? / egy régi kollegina korábban mesélt róla, és interjú közben beugrott / Annyira meglepődött, hogy nem nagyon folytattuk a beszélgetést utána. Megint másik fejvadász ügyvéd gyakornoka kérdi okos arccal: mi a titka? Ez nem titok, cicám, ez a munkám, ez az életem. Kereskedő voltam, vagyok, leszek!
20. A pudingosok. Csak annyit, a Tesco éttermében volt az első randi. Nem lett belőle kapcsolat.
21. Az adatbázisba gyűjtők. Nem válaszolnak, aztán hónapok múlva felhívnak teljesen érdektelen ajánlatokkal.
Nna. Ennyi. Biztosan volt több is, de ennyi jutott hirtelen / hirtelen? egy hónapja írogatom piszkozatként / eszembe.
Az alaptétel az, hogy csak olyan cégnél tudok normálisan dolgozni, ahol a főnökeimre szakmailag, vagy emberileg fel tudok nézni. Ideális esetben 2 in 1. Ez eddig egyszer fordult elő. Állásinterjúkon gyakori kérdés: milyen szerintem az ideális vezető? A válaszom mindig az: könnyű kérdés, mert sokakkal ellentétben nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is találkoztam vele, neve is van: Potó Istvánnak hívják. Ezzel általában nem sokat tudnak kezdeni, ki kell fejtenem, hogy miért is. Lerövidítve: elkötelezettség, lojalitás, józanság, szakmaiság. Az embereit úgy védi, mint egy apatigris, de könyörtelenül odabasz, ha kell. Aztán őt is megtörték, de ez majd egy másik történet lesz.
Naszóval, a cégek:
1. A bútorosok. Hirdetés: új termékek magyarországi piacra bevezetéséhez, talpraesett, tapasztalt, blablabla, blablabla. Emil megy, telefonhívás 20 perc múlva, gyere le Zegre, beszélgessünk. Zegre le, feladat stimmel, új termék valóban, cél: az egész országot lefedni, 3-5 értékesítő felvétele, irányítása, szállodai, lakóparki projekt, stb. 2. körben már gyárlátogatás, kaptam termékkatalógust, meg lenszatyrot /hr-es csaj szerint még senki sem vihetett haza ilyet, nagyon jó jel/, utolsó kör a tulajdonossal, addigra konkrét terveket várnak, hogy mi-mikor-hol-hogyan? Oké, utolsó kör góréval, nem azzal, a másikkal, tökmindegy, mert egyiket sem ismerem. Érkezés, lejattolás, smúzolás, próbálok felocsúdni a góré festett fekete haja okozta sokkból, amikor közli, hogy a korábban megbeszéltek szerint fel tudja ajánlani az üzletkötői állást, 4 % jutalékkal. Wattafakk? Nézek műszaki igazgatóra, kerüli a tekintetem, hr-es szintúgy. Mi van? Jelzem, kicsit másról volt szó. De akkor is ez van. Ok, legyen ez. Végighallgatom, nem tart sokáig. Viszlát. Kontakt kísér ki, kérdezi érdekel-e. Érdekel-e? Még nem dolgozok nálatok, de már átbasztatok. Nem igazán érdekel. De majd beszél vele, meg majd az lesz, amit megbeszéltünk, blablabla. Majd hívnak. Soha nem hívtak, kíváncsiságból havonta felhívtam hr-est, hogy mizu van, kitalálták-e már egyáltalán a munkakört, de csak kamuzott mindig, úgyhogy rövidre zártam a sztorit.
2. Az összes buzi nem válaszolós. Nem pályáztam soha olyan helyre, ahol nem feleltem meg a feltételeknek. Oké, volt néhány olyan, ahol kis jóindulattal lehetett elfogadni az előző állítást, de ordenáré különbség sosem volt. Max. olyan, hogy a folyamatban lévő egyetemi tanulmányaimat mármajdnem diplomának érzékeltettem. Sok kis kötsög arra sem képes, hogy egy körímélt küldjön a jelentkezőknek, hogy bocsika, nem te kellesz.
3. Aki úgy küld válaszlevelet, hogy minden címzett látszik.
4. A kekszesek. Első kör: Pécs, ter.vez. + ker.vez. Minden jó, 2. kör Halmajugrán. Na akkor még egyszer. Hol? Halmajugrán. Tényleg nem értettem félre. Itiner: Rögtöngöröngyös után majd kanyarodjak el jobbra, meg majd kiszáradt kútnál tovább egyenesen, aztán át a fahídon, meg jobbra, meg balra, meg jobbrabalra, és már ott is leszek. Ok. Odataláltam. Nem volt egyszerű, mert se térerő, se élő ember a környéken. Csekély 3 és fél órás utazás után Olga, a cég kedves orosz tulajdonosa 5 percig beszélgetett velem, majd megköszönte a látogatást, és várjam az értesítést. Mifaszom van? Legalább udvariasságból húzd az időt, hogy ne érezzem annyira elbaszottnak a napot és a cégedet, mint amilyen valójában.
5. A csokisok. Önéletrajz beküld, válaszlevél vissza: 15 kérdéssel. Kérdések: mivel foglalkoztam mostanában, legnagyobb siker, kudarc, pozitív, negatív tulajdonságok, jövőkép, estébé. Egy komplett felvételi beszélgetés kérdései a "Kezdő hr-esek kézikönyvéből". Válasz: a kérdések többségére a megoldás kulcsa az önéletrajzom, tessék elolvasni, a többi kérdésre majd szóban, ha lehet, nem vagyok regényíró. Nem lehetett.
6. A másik csokisok. Ők legalább jó fejek voltak, viszonylag gyorsan megbeszéltük, hogy nem dolgozunk együtt. A haverság alapja egy régi skalkai síelés/piálás volt, de a melóhoz ez kevés volt.
7. A piások. A kb. 10 perces interjút egy másfél órás szakmai beszélgetés követett, piáról, szürke importról, marketingről, teendőkről, stb. Aztán az értesítés, hogy nem naprakészek a bolti ismereteim. Akit végül felvettek, a salesben még soha nem dolgozott, a fejvadász szerint az én pályázatom volt a legerősebb, de a kettes számú kandidát olyan plusz előnyökkel rendelkezett mellmagasságban, hogy esélyem sem volt. Méghogy nincs nemek közti diszkrimináció! Egyébként rosszindulatú vagyok, mert tényleg ő volt a jobb, mert 3-mal több Tescoban járt már, mint én.
8. A cigisek. Interjú, Pécs. Hr. ig. ker. ig., üzletfejlesztési góré vs én. Duma 1 órán át, szokásos, de a végén elkezdett a hr-es kóstolgatni. Ez nem is vezetői tapasztalat, ez más terület, ez inkább csak koordináció, estébé, estébé. Visszakérdezek: állítottam az ellenkezőjét? Hát nem, de ez akkor sem vezetői tapasztalat, estébé, estébé. Akkor elöntötte a húgy az agyamat. 40 másodperc alatt elmondtam, hogy miért is van tele a tököm az interjúkkal, meg a basztatással. Az interjú utána nem tartott sokáig. De másnap felvettek.
9. A biztosítók. Na erről nem írok sokat. Az egyik komolytalan volt, a másik komolytalan volt, és még át is basztak. Egy harmadik úgy gondolta, hogy egy szaros üzletkötői állás /hirdetésben nem ez volt/ miatt 3 körös felvételit kell tartani, és én 3-szor autózok Pestre hozzá. Hát addig álljon vívóállásban.
10. Az irodaszeresek. Hát a munkaszerződés nem volt gyenge. Tudtam, hogy a próbaidő 89. napján fel kell mondanom, mert a szerződés finoman szólva is meglehetősen egyoldalú.
11. A húsosok. Ezt már kiveséztem egyszer. Abszolút toplistásak.
12. A patikusok. Messze a legjobb. Az első randi után a főnök közölte, a 3-ból 2 ember akar, a harmadik csak azért nem tudja még, hogy akar, mert nem találkoztunk. Ok, 2. randi nagygóréval. Angolul. Én. Hiába értek mindent, szegényes szókincsem pótlására igénybe kellett vennem Főnökpeti megbízhatóbb inglisét. Kb 1 órás volt a beszélgetés, de 3 kérdés alapján döntött. Why you? - kapott egy szokásos, ámde cégre szabott marketing-bullshit zagyvaságot, ami jól hangzott, és hihető volt. Aztán megkérdezte még egyszer. Azt mondtam, kell a pénz. Ok. Did you ever lie? - yes. Még egy kérdés about dreams - a house in Toscana. Következő hónapban kezdtem.
13. Cafeteriások. A lényeg, ha náluk akarok dolgozni, először fizessek be ötvenezret valamilyen kurvakomoly képzésre. Kösz, nem. A válasz: az önéletrajzom alapján komolyabb embernek gondolt, és ezzel elbaszom a jövőmet. Még egyszer megköszöntem a lehetőséget, oszt jónapot!
14. A szci patikusok. Az még megbocsátható lenne, hogy elfelejtették közölni, hogy egy kétórás tesztre érkeztem, mert dolgom felől ráértem. Amikor kiderült, hogy Oxford-tesztet akar velem íratni a nyilvánvalóan nem ebben a dimenzióban élő cégvezető, olyan gyorsan hagytam ott őket, ahogy bírtam.
15. A sportbótosok. Ők sem voltak szimpatikusak, és én sem nekik. A fizetési elvárásom magasabb volt, mint az ingerküszöbük.
16. A kutyatáposok. Annyira szarok voltak, semmire sem emlékszem, csak arra, hogy Tégla Tibiről beszélgettünk. Tibi régen Zwackos kolléga volt, talán neki köszönhető a Zwack gasztró vonal. A sztorihoz Tibiről 2 fontos infó: kiskeres volt, és 140 centi mély. Még réges-régen elment valaki vele boltot látogatni. Megálltak valamelyik kibaszott nagy, kibaszott magas szálloda előtt, és megkérdezte a kíváncsi góré : aztán ide jársz-e, Tibi? Nem. Miért nem? Mert... olyan.... magas.... A legenda szerint eztán lett gasztró üzletág.
17. A telesopposok. Velük már rutinos voltam, telefonon leráztam őket. Hiszékeny nyugdíjasokat kellet volna bepaliznom.
18. A porszívósok. Überfasza porszívókat árulhattam volna 500 ezerért pro stück. Az egyik fő eladási érv: delfin a logónk. Nem értettem, de a zügyvezetőúr olyan átszellemülten mondta, hogy nem akartam hülyének látszani az értetlenségemmel.
19. A fejvadászok. Egyik szarabb, mint a másik. Egyedül a Grafton volt elfogadható, amit ígértek, betartották, a mostani melóm is rajtuk keresztül futott. A kiszemelt állás nem jött össze, azonnal ajánlott mást. A leghülyébb egy ötvenes pina volt, aki csak azt hajtogatta, hogy nagyon nehéz a munka, mert a megbízó irgalmatlanul komoly biztonságtechnikai elvárásait kell betartatni. Amikor ötödször mondta, akkor visszakérdeztem: tényleg ilyen nemzetbiztonsági kockázatokkal jár a pb-palack árusítás? / egy régi kollegina korábban mesélt róla, és interjú közben beugrott / Annyira meglepődött, hogy nem nagyon folytattuk a beszélgetést utána. Megint másik fejvadász ügyvéd gyakornoka kérdi okos arccal: mi a titka? Ez nem titok, cicám, ez a munkám, ez az életem. Kereskedő voltam, vagyok, leszek!
20. A pudingosok. Csak annyit, a Tesco éttermében volt az első randi. Nem lett belőle kapcsolat.
21. Az adatbázisba gyűjtők. Nem válaszolnak, aztán hónapok múlva felhívnak teljesen érdektelen ajánlatokkal.
Nna. Ennyi. Biztosan volt több is, de ennyi jutott hirtelen / hirtelen? egy hónapja írogatom piszkozatként / eszembe.
Folytatás
Lusta vagyok, de az előzőt befejezem.
Randi 10.45-re fixálva, Moha bá segítségével kis kerülővel, de 10.35-re ott voltam. Várnom kellett, 10.52-re ért oda hr-es kolléga. 28 perces beszélgetés után megkönnyebbülve eljöttem. Ilyen semmitmondó beszélgetésben régen volt részem, ráadásul 2 nem túl szimpatikus fazonnal. A " Felvételi kérdések kezdő hr-esek részére " minden pontja megvolt, a meséljen magáról, miért ön, pozitív-negatív tulajdonságok, meg a többi bullshit. Amit utáltam, megint sorrendben:
1. Elkéstek. Én Kaposvárról, tankolással, matrica-vásárlással, kis eltévedéssel időben ott voltam. Szimpatikus kolega a szomszéd irodából nem ért oda a megbeszélt időpontra.
2. Erősen túlöltöztem őket. Némi túlzással strandpapucsban fogadott. Bazmeg, mégiscsak két felsővezető keres egy középvezetőt, adjuk meg a módját külsőségekben is!
3. Nagygóré azt mondta, 6-8 embert fognak aznap meghallgatni. A baj csak az, hogy a portán leadták a belépők listáját. 5 név szerepelt rajta. Megint hazudnak.
4. Alapvetően nem saleses a beállítottság, hanem marketinges. Olyan örök az ellentét a két szakma közt, mint a szobafestők és a kőművesek között. Egy röpke flash: "husikákat marketingelek". Faszán együtt tudnánk dolgozni.
5. A meló: a legfőbb feladat 9 TK állandó, módszeres basztatása. Szintén a zsánerem.
6. És a legdurvább: valamilyen mazochista megfontolásból nem szembesítettem őket igazmondásbéli hiányosságaikkal. Valami rosszul értelmezett udvariasság tört rám, erős kíváncsisággal megfejelve, hogy a második körben hogyan tudnák ezt még túlszárnyalni.
Egyre kevésbé vagyok pókerarc, 2. kör felejtős, de legalább gyorsan válaszoltak.
Azt írták: "Tisztelt Pályázó!". Van nevem is, bazmeg! Nem egy körlevelet írsz, max. 3 embernek kellett elküldeni. / nem 6-8, csak 5, ugye? /A "Kedves Arnold" még kevesebb karakter is! Válaszoltam. "Tisztelt Hirdető!" Tudom, nem lesznek emiatt álmatlan éjszakái, de akkor is az apjukfaszát! Nna!
Ennyit a Kométáról.
Még annyit, Főnökpetinek előadtam a sztorit, jót röhögött rajta, aztán megköszönte, hogy elmeséltem neki.
Randi 10.45-re fixálva, Moha bá segítségével kis kerülővel, de 10.35-re ott voltam. Várnom kellett, 10.52-re ért oda hr-es kolléga. 28 perces beszélgetés után megkönnyebbülve eljöttem. Ilyen semmitmondó beszélgetésben régen volt részem, ráadásul 2 nem túl szimpatikus fazonnal. A " Felvételi kérdések kezdő hr-esek részére " minden pontja megvolt, a meséljen magáról, miért ön, pozitív-negatív tulajdonságok, meg a többi bullshit. Amit utáltam, megint sorrendben:
1. Elkéstek. Én Kaposvárról, tankolással, matrica-vásárlással, kis eltévedéssel időben ott voltam. Szimpatikus kolega a szomszéd irodából nem ért oda a megbeszélt időpontra.
2. Erősen túlöltöztem őket. Némi túlzással strandpapucsban fogadott. Bazmeg, mégiscsak két felsővezető keres egy középvezetőt, adjuk meg a módját külsőségekben is!
3. Nagygóré azt mondta, 6-8 embert fognak aznap meghallgatni. A baj csak az, hogy a portán leadták a belépők listáját. 5 név szerepelt rajta. Megint hazudnak.
4. Alapvetően nem saleses a beállítottság, hanem marketinges. Olyan örök az ellentét a két szakma közt, mint a szobafestők és a kőművesek között. Egy röpke flash: "husikákat marketingelek". Faszán együtt tudnánk dolgozni.
5. A meló: a legfőbb feladat 9 TK állandó, módszeres basztatása. Szintén a zsánerem.
6. És a legdurvább: valamilyen mazochista megfontolásból nem szembesítettem őket igazmondásbéli hiányosságaikkal. Valami rosszul értelmezett udvariasság tört rám, erős kíváncsisággal megfejelve, hogy a második körben hogyan tudnák ezt még túlszárnyalni.
Egyre kevésbé vagyok pókerarc, 2. kör felejtős, de legalább gyorsan válaszoltak.
Azt írták: "Tisztelt Pályázó!". Van nevem is, bazmeg! Nem egy körlevelet írsz, max. 3 embernek kellett elküldeni. / nem 6-8, csak 5, ugye? /A "Kedves Arnold" még kevesebb karakter is! Válaszoltam. "Tisztelt Hirdető!" Tudom, nem lesznek emiatt álmatlan éjszakái, de akkor is az apjukfaszát! Nna!
Ennyit a Kométáról.
Még annyit, Főnökpetinek előadtam a sztorit, jót röhögött rajta, aztán megköszönte, hogy elmeséltem neki.
2009. augusztus 6., csütörtök
Interjú
Hosszú hónapok után megint állásinterjún voltam. Kicsit különbözött az eddigiektől, mert ad 1: van állásom, ad 2: nem akarok váltani.
Akkor miért is?
Egy hónapja felhívott a Kométa értékesítési vezetője, mert voltam náluk 3 hónapja meghallgatáson / volt az 5 is, de vendégségben ki számolja... /, és szeretne találkozni velem egy másik állással kapcsolatban. Akkor képviselőnek jelentkeztem, most vezetőt keresnek keletre, de top secret. Ok, Kvárról ellátható a meló? Igen. Akkor érdekel, küldök aktualizált önéletrajzot. Elküldöm, utána láttam a honlapjukon, nyugatra is keresnek vezetőt, Hívtam, küldjek-e ismét önéletrajzot, vagy mi van? Aszongya, kommunikációs probléma volt, nyugatra kell az ember, minden ok, de sürgős a meló, gyorsan kell ember. Ennek megfelelően 1 hónap múlva hívtak interjúra. Addigra egynéhány dolog ellenérzést keltett bennem.
1. A képviselő nem tudott róla, hogy ki akarják rúgni.
2. Semmilyen visszajelzést nem kaptam az interjú után.
3. A területi vezető sem tudta, hogy ki akarják rúgni.
4. A góré nem tudta, hova keresnek vezetőt / kommunikációs probléma, a faszom, nem akarta, hogy esetleg véletlenül elmondjam szerencsétlennek, hogy már lapáton /.
5. Monster.hu-n hirdették a melót. Olyan komolytalan. Hirdették volna valami normális oldalon. Ennyiből a Batéi hírekben is megjelenhetett volna.
6. A marketingesük iwiw-adatlapja szerint a foglalkozása "husikák marketingelése"
7. Hetediknek írom, de ez az első számú: nem akarok váltani. Szeretem, amit csinálok, és hosszú távú lehetőségek vannak benne, és elég pénzt keresek, teljesen nyugodtan, baszogatás nélkül. Ezt hagyjam ott egy kamuzós, hátulról mellbe cégért?
Folytatás később.
Akkor miért is?
Egy hónapja felhívott a Kométa értékesítési vezetője, mert voltam náluk 3 hónapja meghallgatáson / volt az 5 is, de vendégségben ki számolja... /, és szeretne találkozni velem egy másik állással kapcsolatban. Akkor képviselőnek jelentkeztem, most vezetőt keresnek keletre, de top secret. Ok, Kvárról ellátható a meló? Igen. Akkor érdekel, küldök aktualizált önéletrajzot. Elküldöm, utána láttam a honlapjukon, nyugatra is keresnek vezetőt, Hívtam, küldjek-e ismét önéletrajzot, vagy mi van? Aszongya, kommunikációs probléma volt, nyugatra kell az ember, minden ok, de sürgős a meló, gyorsan kell ember. Ennek megfelelően 1 hónap múlva hívtak interjúra. Addigra egynéhány dolog ellenérzést keltett bennem.
1. A képviselő nem tudott róla, hogy ki akarják rúgni.
2. Semmilyen visszajelzést nem kaptam az interjú után.
3. A területi vezető sem tudta, hogy ki akarják rúgni.
4. A góré nem tudta, hova keresnek vezetőt / kommunikációs probléma, a faszom, nem akarta, hogy esetleg véletlenül elmondjam szerencsétlennek, hogy már lapáton /.
5. Monster.hu-n hirdették a melót. Olyan komolytalan. Hirdették volna valami normális oldalon. Ennyiből a Batéi hírekben is megjelenhetett volna.
6. A marketingesük iwiw-adatlapja szerint a foglalkozása "husikák marketingelése"
7. Hetediknek írom, de ez az első számú: nem akarok váltani. Szeretem, amit csinálok, és hosszú távú lehetőségek vannak benne, és elég pénzt keresek, teljesen nyugodtan, baszogatás nélkül. Ezt hagyjam ott egy kamuzós, hátulról mellbe cégért?
Folytatás később.
Mohács
Ma Mohácson dolgoztam. A Tesco előtt / a tecsóban hónapok óta nem tudják megnyitni a patikát, mert nincs gyógyszerészük. ja persze, nem a kezelhetetlen tartozások miatt / 4 rendőr állt körbe egy fekete hajú lányt. Hát ha Zsanettnek hívják, kurvára nem lennék a helyében. Mellettük Uwe, Thorsten, Birgit, und Anke az utolsó zweitausend- fünfhundert forintjukat / gyk: kábé tíz ojró / próbálta a leggazdaságosabban elkölteni, még mellettük a Quimby énekese a spanjaival. Az egyik patikusomnak nem volt kedve számlát írni / negyedéves polcbérlet megspórolva /, egy másik szerint az összes patikalátogatónak a csütörtök 11.30-12.30 közti időablakba kellene beférni. Mondjuk úgy, nem próbálkozom időben odaérni.
Szóval, fura egy hely Mohács.
Fél szemmel a Miami inket nézem. Sehol sincsenek a tegnapelőtt látott melltetkókhoz képest.
1.: Csaj akkora mellekkel, mint az enyémek, egy Pocok, az ördögmotoros szintű vörös, vigyorgó ördöggel. Elég mulatságos volt.
2.: Valami nonfiguratív minta a hatalmas kannáin körbe. Azon gondolkodtam, hogyan varrhatták. Valszeg félidőben úgy fordították meg a melleit, mint a napsárgította tököt a mezőn. A melltetkókkal egyébként is fenntartásaim vannak, mert pár hét szoptatás után a lótuszvirágból könnyen lesz kínai ráncos kutya, vagy éppen viking sárkány.
És imádom a Discoveryt.
Szóval, fura egy hely Mohács.
Fél szemmel a Miami inket nézem. Sehol sincsenek a tegnapelőtt látott melltetkókhoz képest.
1.: Csaj akkora mellekkel, mint az enyémek, egy Pocok, az ördögmotoros szintű vörös, vigyorgó ördöggel. Elég mulatságos volt.
2.: Valami nonfiguratív minta a hatalmas kannáin körbe. Azon gondolkodtam, hogyan varrhatták. Valszeg félidőben úgy fordították meg a melleit, mint a napsárgította tököt a mezőn. A melltetkókkal egyébként is fenntartásaim vannak, mert pár hét szoptatás után a lótuszvirágból könnyen lesz kínai ráncos kutya, vagy éppen viking sárkány.
És imádom a Discoveryt.
2009. augusztus 2., vasárnap
Seffer
Nem egy szimpatikus ember Seffer István.
Szakmailag nem tudom megítélni, mert egy kollégája dolgozott a hátamon a klinikáján. A műtéti hegem úgy néz ki, hogy bárki elhiszi, hogy háborús sérülés abból az időből, amikor önkéntes voltam a horvát-szerb háborúban.
Erősen elgondolkodtató volt a szakmai egója, amikor simán lenyilatkozta, hogy Pavarotti életét ő meg tudta volna menteni.
Az, hogy összeszabdalt magának egy "tökéletes" barátnőt / aki szépségkirálynő is volt, a koronáját attól a Fásy Ádámtól kapta, aki Seffer egyik társa az IRM-ben, de ez csak véletlen, és különben is Fásynak minden megbocsátható a Mesterhármas óta / legalább annyira szánalmas, mint a kispárna a segge alatt a bömösben. /gyk: doktor úr vertikálisan kihívásokkal küzd /
De ez a kibaszott boszorkányüldözés felháborító és képmutató. Olyan embereken segített / tényleg segített, mert nem csak reményt adott, gyógyított is, tudom /, akik bénák voltak, és ma már járnak. Járókerettel ugyan, de jár! Hogy ez sok pénzbe kerül? Igen, bazmeg, az ingyenes orvosi ellátás csak utópia. Nincs ingyen ebéd!!!
Valakinek az üzleti érdekeit sértette, most kicsinálják. Most bent lesz jó pár napig a kaptárban, aztán húz Izraelbe, ahová már milliószor hívták gyógyítani. Aztán majd 15 év múlva ugyanolyan lesz a neve, mint a Béres. Vagy ha nincs igaza, mint a Celladam.
Kicsit más: Hanna szemében isten vagyok, mert ki tudok rakni bármilyen színt a Rubik-kockán. Kedvence a kék.
Szakmailag nem tudom megítélni, mert egy kollégája dolgozott a hátamon a klinikáján. A műtéti hegem úgy néz ki, hogy bárki elhiszi, hogy háborús sérülés abból az időből, amikor önkéntes voltam a horvát-szerb háborúban.
Erősen elgondolkodtató volt a szakmai egója, amikor simán lenyilatkozta, hogy Pavarotti életét ő meg tudta volna menteni.
Az, hogy összeszabdalt magának egy "tökéletes" barátnőt / aki szépségkirálynő is volt, a koronáját attól a Fásy Ádámtól kapta, aki Seffer egyik társa az IRM-ben, de ez csak véletlen, és különben is Fásynak minden megbocsátható a Mesterhármas óta / legalább annyira szánalmas, mint a kispárna a segge alatt a bömösben. /gyk: doktor úr vertikálisan kihívásokkal küzd /
De ez a kibaszott boszorkányüldözés felháborító és képmutató. Olyan embereken segített / tényleg segített, mert nem csak reményt adott, gyógyított is, tudom /, akik bénák voltak, és ma már járnak. Járókerettel ugyan, de jár! Hogy ez sok pénzbe kerül? Igen, bazmeg, az ingyenes orvosi ellátás csak utópia. Nincs ingyen ebéd!!!
Valakinek az üzleti érdekeit sértette, most kicsinálják. Most bent lesz jó pár napig a kaptárban, aztán húz Izraelbe, ahová már milliószor hívták gyógyítani. Aztán majd 15 év múlva ugyanolyan lesz a neve, mint a Béres. Vagy ha nincs igaza, mint a Celladam.
Kicsit más: Hanna szemében isten vagyok, mert ki tudok rakni bármilyen színt a Rubik-kockán. Kedvence a kék.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
