Futás

Képrendezgetős, képkeresős napjaim voltak. Holnaptól, izé jövő héttől megint gyúrás, futás. Indok: néhány fotón rajt voltam. Utána szembe került egy tükör. A különbség szignifikáns. A képeken egy göndör hajú félisten, a tükör előtt... Oké, mindegyik túlzás, de tényleg jobban néztem ki, és egyre inkább szükségét érzem egyébként is a sportnak. Egyszerűen erőtlennek érzem magam.

És kapja be az összes tarháló. Indok:

Ma bejött a boltba valaki. Nevezzük mondjuk Erikának. Ez nagyban megkönnyíti a visszaemlékezést, mert történetesen ez a becses neve. Erikától béreltem régen a kis autónak a garázst a Kontrássyban / Kontrássy mai naptól deklaráltan is készpénzzé szeretne válni - hajrá, Remax - lehetőleg még OTP magára találása előtt elmehetne - baszki, OTP 1800, 2700-on vettem, aszittem olcsón/, és kozmetikus is volt, eccer régen barteroltunk dekort. Valamilyen szilveszteri dekorért Adrika szilveszteri sminket kapott, vagy ilyesmi. Erika annyira mosolyogva jött be a bótba, hogy kicsit más szituációban már a sliccemet gomboltam volna, annyira helósziadejóhogytalálkoztunkigyunkmegvalamiédesetaztánleszamilesz mosoly volt.
Tisztában vagyok a vonzerőmmel, tudtam, ez nem nekem szól. Elég gyorsan a lényegre tértünk: bál lesz Füreden, ahhoz kellene valami. A valami alatt általam prezentált ingyenes dolgot értek. Ez lehet tudás /mit, hogyan csinálok - végülis csak azokat a fogásokat kellene ingyen elmondanom, amit kőkemény forintokért vásároltam meg/, vagy adjak puszira dekor anyagokat, de a legjobb az lenne, ha elkészíteném én. És/vagy a tombolára is felajánlhatnék valamit.
Innentől csak foszlányokban emlékszem, mert nem szeretem /általában utálom, de most csak nem szerettem/ a tarhálást, és agyamat kikapcsolva, egy gyönyörű szivárvány csíkos ködfüggönyén túlról csábos szirének igéző énekét hallva igyekeztem kevéssé tudomást venni a zord február mai lidércnyomásáról.
Mindezt csak azért, mert kedves vagyok, és udvarias. Nem rázom le élből, elmondom miért nem.
Kedvesen elmondom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy nyakra-főre bárkinek ajándékba dolgozzak, mert bármily furcsa, de önző, pénzhajhász módon ebből élek.
Ha meg is engedhetném, sem tenném meg. Az ok prózai: 11 év alatt 1 / nem elírás, tényleg EGY / iskola köszönte meg. Itt most nem egy elmormogott kösznm-re gondolok, de nem is egész oldalas hirdetésre a Homály Times-ban. / Somogyi Hírlap / Ők csak annyit tettek/tesznek, hogy minden évben kapok egy sablon köszönőlevelet, és egy karácsonyi üdvözlőlapot, amit a gyerekek készítenek. Ennyi nekem bőven elég, nem hálaimát várok el.
Nincs erkölcsi alapom válogatni, kinek adok, kinek nem. Ezért nem adok senkinek. Kivétel a Rákóczi suli /akik megköszönik/, és Hanna ovija.
Szerintem elég érthetően fogalmazok, röpke 5 perc alatt tudatosult Erikában, nem én leszek az est főszponzora. Vérszegény próbálkozás: esetleg tombola felajánlás, annak reklámértéke van... Elnyomott mosoly a szájam szegletében. Régi emlékképek harcsabajszú kocsmárosokról, akik " én reklámozom az unikumot" felkiáltással próbáltak levenni mutyival. Reklámozod? Aszittem, árulod. Hogy reklámozod? Bent van a hűtőben? Hűű, de komoly.
Utolsó érv: katolikus bál. Itt szakad el a cérna. Rövid történet a részemről egy papról, aki szerintem A PAP.
És már csak a búcsúzás van hátra.