Okos rtlklubon okos szerkesztők okos témákkal operálnak nap mint nap. A mai lecke : segítene-e egy idegennek az utcán, ha rosszul lenne. /Mármint az idegen lenne rosszul.:-)/ Természetesen felvételekkel alátámasztva. Hulla részeg pasi kóvályog a zebrán /természetesen kaszkadőr/, és a mocskos autóvezetők meg nem szégyellnek rádudálni! A piszkok! Következő képsor: hasonló versenyző egy buszmegállóban végez talajgyakorlatokat, de a közönség nem értékeli különösebben. Semmi kitörő lelkesedés, semmi ováció, a Moszkva tér /talán az lehetett, Pesten, Budán nem vagyok otthon/ éli tovább az életét. De az okos műsorvezető már osztja is az eszet, hogy milyen mocskos egy népség vagyunk mi, hogy nem segítünk szegény szerencsétlen alkoholista honfitársunknak. A magam részéről szintén nem éreznék zsigerekig ható késztetést, hogy egy magáról és a külvilágról semmit sem tudó emberformájú valamit én segítsek át életének ezen szakaszán. Egy esetben éreznék lelkifurdit, ha mondjuk egy epilepsziáson nem segítenék. Epilepsziás ismerősöm csak egy van, így elég kicsi mintából dolgozhatok. Az alkoholisták köre egy kicsit tágabb. Nem az ismerőseimre gondolok /bár boldogult ifjú koromban volt egynéhány a "baráti" körömben/, inkább a pár évvel ezelőtti, különféle vendéglátóipari egységekben elkövetett munkának hívott gyakori látogatásokra, amikor a törzsvendégek már a kora reggeli órákban próbálgatták az unicum-sör párosítás közérzetre gyakorolt jótékony hatását. A különbség csak annyi, hogy aki epilepsziás, mindig magánál tartja, és be is veszi a gyógyszereit.