35

Ma vagyok 35 éves. Elgondolkodtató. Az első szülinapi ajándékom egy kiadós izomláz. remélem, a többinek jobban fogok örülni. :-))))

Fitness

Egy ideje nem voltam edzeni. Röviden: 3 hónap = +4 kg. Tűrhetetlen!!! Múlt héten már voltam 2x szaladni egy kicsit. Ma voltam hivatalosan először. Rendesen, ahogy kell. Elkéstem. Ahogy szoktam. Balázs meg sem lepődött. Volt ideje hozzám szokni. Elvileg 3/4 hétkor kezdtünk volna. 18.30-kor még a netet bűvöltem, de a megszokott oldalakról nem tudtam zenét letölteni. Bosszantott, és tovább próbálkoztam. Hiába. Máshonnan kell majd zenét szereznem. Utána még Marika nénihez kellet felfutnom néhány számlával. A néhány számláról annyit, hogy általánosban ennyi papírral az Orion őrs simán megnyerte volna a papírgyűjtési versenyt. Utána rohanás edzeni. 18.47 átöltözve, de bemelegítés ohne. Még 10 perc. Nekem mindegy, Balázsnak kevésbé, de nem morcos külünösebben, mert mára csak egy könnyű, 60-70 perces programot ígér. Az időtartammal nincs is baj, csak tudom, hogy nem lesz lazsálás. Sebaj, nemsokára megint edzett leszel. Nem olyan puding, mint mostanában. Miközben bringázok, kicsit elnosztalgiázgatok. A régi konditerem más volt. Ott Balázska régi music centere szolgáltatta a hanganyagot kisebb-nagyobb megszakításokkal /rendszeresen nem olvasta a lemezeket, emiatt gyakran hallgattunk rádiót/, itt meg kb 120 db hangszóró van összesen. Ott nem volt tv /kivéve, amikor Balázska behozta egy tévéjét, ami nem volt nagyon régi, csak annyira, hogy Krisztus utolsó vacsoráját már ezen nézhette a korabeli közönség - mi meg a foci vb-t néztük rajta/, itt asszem 5 plazma tv van. Ott a futógép le volt tiltva, 120 kg felett nem lehetett használni, mert elkezdett füstölni, itt van 6 db naon komoly. Ennek ellenére arégi helyek szimpatikusabbak voltak. Ez nekem még nagyon high-tech. Analóg felhasználó vagyok egy digitális világban. Az edzés végére kicsit kezdett megváltozni a véleményem. Egyrészt tényleg jók az új gépek, másrészt ismerős arcok is érkeznek. Legutóbb elég sok trendin megdizájnolt fejű divatmajom volt, akik kicsit sem voltak szimpatikusak. Elég komoly fenntartásaim vannak a homokosokkal szemben /is/, de a előző helyen még ők is elviselhetőbbek voltak. Nem tudom, hogy tényleg azok voltak-e, de Tapsi megesküdött rá. Tapsi pedig ilyennel nem viccel.
Annyit még a végére, hogy végülis túléltem. Ami azért könnyen kikövetkeztethető volt, mert különben ki írt volna helyettem?

Okos rtlklubon okos szerkesztők okos témákkal operálnak nap mint nap. A mai lecke : segítene-e egy idegennek az utcán, ha rosszul lenne. /Mármint az idegen lenne rosszul.:-)/ Természetesen felvételekkel alátámasztva. Hulla részeg pasi kóvályog a zebrán /természetesen kaszkadőr/, és a mocskos autóvezetők meg nem szégyellnek rádudálni! A piszkok! Következő képsor: hasonló versenyző egy buszmegállóban végez talajgyakorlatokat, de a közönség nem értékeli különösebben. Semmi kitörő lelkesedés, semmi ováció, a Moszkva tér /talán az lehetett, Pesten, Budán nem vagyok otthon/ éli tovább az életét. De az okos műsorvezető már osztja is az eszet, hogy milyen mocskos egy népség vagyunk mi, hogy nem segítünk szegény szerencsétlen alkoholista honfitársunknak. A magam részéről szintén nem éreznék zsigerekig ható késztetést, hogy egy magáról és a külvilágról semmit sem tudó emberformájú valamit én segítsek át életének ezen szakaszán. Egy esetben éreznék lelkifurdit, ha mondjuk egy epilepsziáson nem segítenék. Epilepsziás ismerősöm csak egy van, így elég kicsi mintából dolgozhatok. Az alkoholisták köre egy kicsit tágabb. Nem az ismerőseimre gondolok /bár boldogult ifjú koromban volt egynéhány a "baráti" körömben/, inkább a pár évvel ezelőtti, különféle vendéglátóipari egységekben elkövetett munkának hívott gyakori látogatásokra, amikor a törzsvendégek már a kora reggeli órákban próbálgatták az unicum-sör párosítás közérzetre gyakorolt jótékony hatását. A különbség csak annyi, hogy aki epilepsziás, mindig magánál tartja, és be is veszi a gyógyszereit.

Második nekifutás

Nnna. Elképesztő a lendület, amivel a blogomat írom. Már a 2. bejegyzés. Azt hiszem, nem ártana tisztáznom, hogy kinek is írok. Talán magamnak. Az valószínű, hogy nem a nagyvilágnak, mert pölö a nagyvilágnak fogalma nincs arról, hogy én itten világmegváltóan magvas gondolatok tömkelegét fogom rögzíteni. Mindez elég nehezen megy, mert közben Gyuri bá' Klárikámmal pókert szpíkel. A parti egyébként naon komoly. Beszélgetnek, énekelgetnek, viccelődnek. Ha magyar kártya lenne náluk, tökéletesen beolvadnának a Makk hetes vendéglő törzsvásárlói közé. "És ott a sor!!!! És meg is adja!!!!" Hát lehet így írni?? " És hogy betalált a lyukba! Mint a golfozás! " Mi van ? "Jézus Mária! Itt all in szag van!" Bumm! Hansen kiesett. Ennyit a pókerről.
Szóval kinek is szól a blog? Mivel rajtam kívül senki nem tud a létezéséről, azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy nem közösségi élménnyé való fejlesztése a célom. Valószínűleg néhányszor vissza fogom olvasni, és ha utólag is érdekesnek tartom, akkor rendszeresen írok. Vagy rendszertelenül. Ha nem, akkor nem.
Ma reggel eldöntöttem,hogy az egyik értékesítőm kap egy fegyelmit. Akkora f@szságot csinált, amit nem tudok tolerálni. Nem különösebben vigasztaló, hogy ezt a hibát már mások is elkövették, de nála bukott ki egyértelműen. Sorry. Az élet kegyetlen. Amióta átkerültem az íróasztal fiókos oldalára, másként kezdek látni dolgokat. Eddig lelkiismereti problémát jelentett valakit kirúgni, ma munkaügyit. Nem mintha olyan sok embert rúgtam volna ki. Konkrétan egyet. Aztán holnap lesz a következő. De az nem is számít igazán, mert próbaidős. Két dolgot kértem tőle. Bolt-, és termékismeretet. Kettőből semmi. Nincs időnk játszadozni, megvárni, míg betanul. Főleg úgy nem, hogy semmi hajlandóságot, vagy érdeklődést nem mutat.
Visszacsatolás egy előző gondolathoz: még jó, hogy más nem olvassa az írásaimat, mert zavarna, ha így tudná meg, hogy egy hétig tartott a karrrierje. Az elődöm így járt. Előbb jelent meg a álláshirdetés, minthogy felmondtak volna neki.
Na mára tényleg ennyi.

Az első

Itt ülök a laptopom előtt, és vigyorgok. Elég mulatságosnak tartom, hogy másfél éve még nem volt számítógépem, az internetet valami felfoghatatlanelérhetetlenmegmagyarázhatatlan valaminek tartottam /mondjuk még ma is így gondolom/. Ma pedig már a téonlájn megbecsült előfizetője vagyok /egy kedves női hang felhívott, és közölte, hogy kedvezményes díjcsomagra válthatok, mert lejárt a hűségnyilatkozatom/. Azt sem tudtam,hogy van hűségnyilatkozatom. Mondjuk eléggé nehézkesen indult a kontaktom téonlájnnal. Röviden: ügyfélszoli-csókolom, internetet szeretnék-oké, tessék kitölteni-adatok ellenőrzése-basszus, személyi a kocsiban-de a végén minden rendben, csak arra kell ügyelni, hogy a nemtudommitellenőrző-visszaigazoló pasi csak egyszer telefonál. Ha nem veszem fel, ugrik a lehetőség, tessék sorba állni megint, kedves Arnold. Oké. Bácsi telefonált,kértem, hívjon vissza később. Nem hívott. Vissza tépont, háténmégilyetnemláttam, eltűnt a megrendelés a rendszerből. Oké kedves Marika, akkor szeretnék 4 előfizetést, mert akkor szerelő bácsi 4-szer fog telefonálni. Jó, rendben. Természetesen 4 előfizetésem lett, amiből alig lehetett egyet csinálni, és miután minden bizbazt beállítottam / akarom mondani, Zoli állította be /,gyorsan jött egy levél, hogy mégis inkább a N.3 megrendelés az igazi, tehát delete all, és újból minden. Annyit a kitartásomról, hogy ennek ellenére lett netem.
Nnna. Ahhoz képest, hogy smsben maximum 50 karaktert írok, itt szépen haladok. Arra viszont baromi kíváncsi vagyok, hogy meddig lesz kedvem blogolni. Ma eddig volt.