Kékgolyó

Nincs jó véleményem a magyar egészségügyről. Szerencsére ritkán veszem igénybe a szolgáltatásaikat, és akkor is maszekban, ismerős dokikkal. Tudom, nincs pénz, stb, de inkább azok a dolgok bosszantanak, amin csöpp odafigyeléssel lehetne jobbítani.
És az ellenpélda: az Országos Onkológiai Intézet. Vagy valami hasonló a neve. Mutter szerint Kékgolyó. Merhátugye abban az utcában van.
1. történet: muttert ott műtötték vagy 10-12 éve. Talán több is, mert mág dojcsmárkot vitt a dokinak köszönetképpen. Aztán, amikor át akarta adni, doki bácsi karon fogta, a bejárat melletti kis fali tartóból átadott egy sárga csekket, és azt mondta: Ez az osztályunk alapítványa. Amit nekem szánt, fizesse be ide! Hoppá!
2. történet: Gáborért tegnap mentem fel, szintén a kékgolyóba, műtét, kezelés, stb. Vigyorogva jött, mert az egyik nővér sütött neki bejglit, mert szereti, és Marcsi nem ér rá sütögetni. Nővér néni nem győzte exkuzálni magát, mert megrepedt a bejgli teteje.

Itthon meg azért nem kaptam fájdalomcsillapítót, mert nővérke kedvenc sorozata ment éppen a tévében.