2008. szeptember 18., csütörtök

Samsung

Eddig tartott a dal. Ha valaki nokiás, akkor az is marad élete végéig. Mercedes, v BMW? Nikon, v Canon?IE, v Firefox? Sorolhatnám. Csak egy lehet az igazi. Nincs racionalitás. Ez szívből jön. Tudhattam volna. Egyszer már hűtlen lettem a Nokiához. Kb 6 napig flörtöltem egy Motorolával. De mit ér a szépség, a külcsín, ha a belső értékek hiányoznak? Ez volt most is. Szép. Vadonatúj. Karcmentes. A kijelzőt leragasztottam valami védőbigyóval, hogy ne karcosodjon. 2 sim kártyát is kezelt. Hiába. Megpróbáltam megszeretni. Amikor hibázott, türelmes voltam. 500 telefonszámból csinált 1200-at. Törölgettem, duplikációkat szüntettem meg, szinkronizáltam oda és vissza, lerövidítettem neveket, hogy beleférjen a memóriába, elfogadtam, hogy rendszeresen nem tudnak hívni, mert "foglalt" vagyok, hogy nem tudom felvenni, mert nem támogatott a hívás /ez mit jelenthet?/, hogy a bejövő hívást nem lehet némítani, hogy alapértelmezett telefonszám módosításához ECDL vizsga kell. De be kell látnom, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Holnap eladom.
Ma kíváncsiságból beugrottam a Pannon bótba, h mennyibe kerül egy új teló. Elég vicces volt. Beléptem. Én egyedül, ők hatan. Vagy heten. Első akadály: jegyadó automata. Tapasztalatból tudom, hogy enélkül esélytelen bejutni akárhová is. Ha egyszer megvették, használni köll. 9 lehetőség. Olyan, hogy csak kíváncsi vagyok, na olyan nincs. Sebaj. Mondjuk, hogy vásárolni szeretnék. Fél perc, és jön a tikett. Az a piros színű izé, ami jelzi, hogy melyik pulthoz kell menni, meg nem akar működni, úgyhogy egyenesen baktattam a legnagyobb csoportosulás felé. Végülis sikerült a dolgozóknak néhány mosolygós percet szereznem, mert jól szórakoztak a bénázásomon. Ha jól értelmeztem, fölösleges volt játszadoznom a jeggyel, mert náluk annyira nem fontos. Legközelebb ezt is tudom. Pár napja viszont nagy szükség volt rá, amikor Hannát vittük a kórházba. De ez már egy másik mese. Vagyis inkább dráma. Majd eccer ezt is megírom.

Nincsenek megjegyzések: