Olyan izomlázam van, hogy csak na. Lassan kezdünk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Mondjuk most még nem azért fáj, mert komoly az edzés, csak be vagyok rozsdásodva. Nem mintha valaha is igazi testépítő lettem volna. A testépítés és a kondizás között elég sok különbség van. Ezt Chris elég érthetően fogalmazta meg: "Onnantól kezdve vagy testépítő, amikor teljesen gyantáztatod magad. Addig csak gyúrós vagy." Hát én még gyúrósnak sem számítok. Hetente háromszor átbaktatok a konditerembe, és szaggatom egy kicsit a súlyokat. Mondjuk mérsékelt sikerrel, mert a harminc-egynéhány évnyi abszolút sportmentes élet nem igazán predesztinál arra, hogy mondjuk Mr. Olimpia legyek. Vagy Olympia? Ezt sosem tudom. Ja és futok is. Én. Futógépen. Rendszeresen. Most éppen 3 hónap kimaradt, de egyébként télleg rendszeresen.
Most, hogy rendszeresebben járok, kezdenek a régi megszokott arcok is időnként előkerülni. A neveknek nincs jelentősége. Főleg azért nincs, mert a botrányos névmemóriámnak hála nem is tudom a nevüket. Van akivel csak egy-két dologra korlátozódik a beszélgetésünk /pl. Ferrari-Massa-Räikkönen, és az aktuális futam/, van akivel teljesen meglepő dolgokról beszélgetünk. A beszélgetéseket nagyban befolyásolja a két gyakorlat, vagy szett közti pihenőidő. Ennek megfelelően csak gyorsan elmondható sztorik szerepelnek a repertoárban. Jó pár hónappal ezelőtt volt egy kis vállfájásom. Amikor ez szóba került, azonnal összeült a konzílium. Tünet, kezelés, doki neve.... Minden érdekelte őket.Ha lett volna náluk szike, valamelyik fekvőpadon megműtöttek volna. Szerencsére a dokim is megfelelő volt. Az egyetlen, akit ajánlottak a kaposvári kórházból. Mázli, mert különben egy sok évre visszanyúló baráti kapcsolatot kellett volna sztornózni.:-)) Ami azért mégsem járta volna. Pölö azért sem, mert a doki /Éva/ nénivel nagyon komolyan el lehet beszélgetni a világ nagy dolgairól, a férje /Ati bá'/ pedig a legkevésbé sem csinál problémát abból, hogy egy egész napos, vagy hétvégés kórházi ügyelet után este 11-kor süssön nekem palacsintát. Ati bá ötvenes mellkas-sebész főorvos, és Rasmus koncertre megy a Szigetre, Zappa koncertre Bécsbe, stb....
Azt hiszem a bejegyzéseim befejezése nem az erősségem. Próbáltam a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés szisztéma szerint felépíteni, de nem megy.
Tehát: mára ennyi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése