eltelt 1 év a legutóbbi bejegyzésem óta. ennyit jelent a facebook, oda írom, ami eszembe jut. ami meglepő, hogy még mindig vannak látogatók a blogon. meglepő, furcsa, érthetetlen. hmm.

gyakran bosszankodom. sok hülye ember sok hülye fassága miatt. /általában az első alaptétel miatt: MINDENKI hazudik, meg sok más, nem részletezendő dolog miatt/. és akkor felmegyek facebookra, kattintgatok össze-vissza, és akkorákat röhögök a katasztrofális képeken, amit a kedves, semmiféle önkritikával nem rendelkező ismerősök feltöltenek, hogy beszarás. a mai durvaság: az ugráló szilvásgombóc /nem vékony kislány trambulinon/.

jééééézus! csak annyit akartam beírni, így kb 3 hónap után, h a dolgok jelenlegi állása szerint van 4 üzletkötőm. ötöt-hatot szerettem volna, de lehet, nyolc lesz a vége. erre azzal szembesülök, megint változtattak valamit ezen a kurva blogon. Dzsula 3 évvel ezelőtti beírásain alig tudtam tovább lépni.

érdekes, új helyzetek. a közös szinte mindegyikben az, hogy olyan emberekkel együtt történik, akikkel korábban finoman szólva nem volt zökkenőmentes a kontakt. a hirtelen barátság oka a pénz. milyen meglepő....

Ha jól számolom, kábé a tizedik aranyhalat kapta Hanna az elmúlt 2 évben. Szegényem azt hiszi, ilyen jól bírja a hal. Csak néha nem tudok ugyanakkorát venni, mint az elhalálozott. Ilyenkor van az, hogy " télen összemennek a halak a hidegben".

9.00 - tervezett indulás
10.00 - elkezdünk bepakolni, és nincs zöld kártya
11.00 - bepakolás pipa
11.15 - elköszönés, Papó még lazán jelzi, 3 méteres hó van ott, ahova megyünk
11.45 - basszus, Szlovéniát nem töltöttem fel a navigációra
17.15 - a terveknek megfelelően, 0 eltévedéssel a érkezés a célba
17.20-tól 4 kibaszott laza nap. köszi, Anti!

gyerekeknek is elég a személyi? basszus, útlevél kell. holnapra hogyan? biztosítás? csomagtartó ma jön meg? síboxért mikor mész? Hannának síbakancs?
holnap indulunk síelni...

denevér - butnoblood

Leszt krisztmesz

Az idei karácsony legfontosabb tanulsága, hogy az igazán jó halászlé titka a megfelelő mennyiségű, és minőségű pálinka.

Régen írtam

Érdekes dolog a déja vu. Ez csak amiatt jutott eszembe, hogy sokadszor beigazolódott, a sors ismétli önmagát. A sztori csak annyi, hogy 6 évvel ezelőtt, amikor nem teljesen önszántamból / azt hittem, még van vissza 1-2 hónapom / elhagytam a jónevű italcéget, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy Tominak volt-e köze a távozásomhoz, vagy sem. Cimborák voltunk, olyan dolgokat is elmondtam/elmondtunk egymásnak, ami szélesebb közönség előtt kevésbé publikus, ad absurdum vállalhatatlan. Utána ezt vele is megbeszéltem, azt mondta, előbb köpné szemen magát. Jó volt elhinnem. Utána annyira megváltozott a kontaktunk, hogy végképp nem tudtam, hányadán állunk. Az elhidegülés oka lehetett az is, hogy kvázi megvádoltam azzal, hogy feldobott, vagy az is, hogy igazam volt. Nagy jelentősége nincs már, néha beszélgetünk, nagyon-nagyon ritkán összefutunk.
Amit viszont ennek a pár hónapnak köszönhetek, az az iszonyatos magabiztosság, amivel az elmúlt hónapokat átvészeltem. Tök ugyanaz a szitu, csak más nevekkel. Dévényi Tibor helyett egy másik fasz a háttérben, a Fagyis helyett egy másik dilettáns, aki szakmailag akar megfogni, egy ugyanolyan gerinctelen területi vezető, aki csak a "szerencséjének" /értsd: seggnyalás / köszönheti az állását. Ráadásul ezek a mostaniak még annyira sem értenek a dolgukhoz, mint az előző banda. Lényegében pontról pontra tudtam ,mi fog következni. A melóban nem találtak fogást. Minden egyes kibaszott hónapban 100 % bónuszt kellett kifizetni. Az első napon soha nem dolgoztam, az arról szólt, hogyan tudom az ökör elvárásaikat úgy kivitelezni, hogy nekem jó legyen. Közel 1 évig működött a történet, aztán megunták. Nem kapsz bónuszt, mert neked más volt a kiírás, mint a többieknek. Mindez azután, hogy közölte a nagyon hozzáértő főnököm, hogy minden teljesítve. Majd az ügyvédek eldöntik, kinek volt igaza. Eddig úgy néz ki, amit akarok, annak kétharmada szerintük is jogos.
A vállalati folklórba úgy került be lelépésem a cégtől, hogy nem csináltam meg egy táblázatot, és ez tűrhetetlen. Valóban. Abban a "táblázatban" azt kellett volna részleteznem, miért is nem jár nekem bónusz, illetve éves bónusz. Hát ilyet tőlem várhattak.
Na, ennek csak amiatt van jelentősége, hogy most akkor megint saját cégben dolgozom. Az elmúlt pár hónap alapján úgy tűnik, megérte.
Egyébként is Hanna közölte, a cégben akar majd főnök lenni, szóval bele kell húzni, ne valamilyen Vak vezet világtalant bt. legyen átadva nekik.

3 hónap

Lassan 3 hónapja nem írtam. Azért, mert pörög a bolt. Kezd beindulni. Ez azzal jár, hogy a kölykökre sincs idő. Hónapok óta tervezzük Hannával, hogy tartunk egy mozidélutánt. Kihúzzuk a kanapét, csinálunk pokkornt, és csak filmet nézünk. Ez mondjuk annyiban megvalósult, hogy a Grut már oda-vissza ismerem.
Barni egyre csibészebb.

Barnit fürdettem.
Szereti a szappanbuborékokat. Fújtam neki. A legnagyobb a bal szemén pukkant szét.
Szereti, ha a játék öntözőkannával locsolom. Locsoltam. Belefolyt a szájába, köhögött. Felemeltem, vissza. Úgy beütötte a fejét, koppant.
A filmekben sosem ilyenek az apa-fiú dolgok.

Azért annak is megvan a diszkrét bája, miközben a kanizsai döneresnél abrakolok, a szomszéd asztalnál a szerb tulaj török haverja pornót néz a laptopján.

Temetés

Tegnap temetésen voltam. Nem szeretek temetésre járni, még nem vagyok elég öreg hozzá.
De a tegnapi felejthetetlen.
Gyászbeszéd kb 20 perce tartott, ráadásul református, kicsit késtem, fogalmam nem volt, mi, merre, hány óra, sodródtam a tömeggel.
Ekkor érkezett meg Öcsi. Nem tudom, így hívják-e, de az ilyen fazonoknak általában ilyen könnyen megjegyezhető neve van. Öcsi a szemközti Hörpi bisztróból érkezett, szemmel láthatóan nem szomjasan. Első megszólalás a csodálkozásé: elkéstem? Aztán a döbbent felismerés: elkéstem, bassza meg! Mindezt olyan halkan, hogy egy teljes hadgyakorlatozó páncélos hadosztályt túlharsogna. Utána Magyar vándor-szerűen körbejárta a temetőt. A műveletet nagyban nehezítette a helyi Mimi virágüzletben 300 forintért vásárolt zörgő celofános sárga gerbera, amit a sírba szeretett volna dobni, csak már be volt hantolva, ezért jobb híján azzal színesítette az előadást, de a változatok csak arra terjedtek ki, hogy a jobb vagy bal kezével fogta. A talajgyakorlat befejeztével átadta a virágot egy temetőszolgának, és eltűnt vissza a Hörpibe.
Annyira gyorsan, hogy nem tudtam a ruházatát tökéletesen felmérni. A helyi manager style-nak megfelelően 2200 forintos kínai Adios cipő, szöszmösz mackónadrág, katonai gyakorló zubbony, ám a modern idők jeleként a smici sapka már átalakult sísapkává. Csak azt nem láttam, hogy az obligát norvég mintás műszálas pulcsi ott rejtőzött a zubbony alatt, vagy sem. Örök talány marad.

Pélyaválasztás

Hanna mai kérdése: - Apa, tudod, mi szeretnék lenni? Főnök.
- Aztán milyen főnök?
- Barnival mi vennénk majd át a cégedet, ott.
Most nem merültünk el benne, akkor mi lesz majd az én szerepem.
Jó esetben tanácsadó, rossz esetben befizet egy közepesen olcsó öregek otthonába.