Nike

Ez volt az a cipő, amit Düsseldorfban másfél hónapig kerestem. Mindenütt volt, csak in größe elf und halb sehol sem volt. Ez volt az első. Az első Nike. Amit aztán oly sok nem követett, mert sikerült kigyógyulnom a márkabuziságomból. Részben azért, mert az előbb említett cipő + egy Benetton óra, és egy Benetton farmer cirka 700 dojcsmárkot elvitt a nyugdíjalapomból. Mondjuk utána nagyon májer voltam, mert senkinek nem volt egyik sem. Aztán nekem sem, mert a farmert ellopták, az órát meguntam, a cipőt viszont ronggyá hordtam.

De az eladó nem így beszélt rá:

Tenisz

Hanna első aranyérme. Teniszbajnok lesz.
Vagy bankárközgazdásztőzsdeügynök. 6 hónapi munkával sikerült rábeszélnem arra, nyisson bankszámlát. Részletkérdés, hogy még nem nyithat, mert változtak a szabályok, de kezdi megérteni a takarékoskodás lényegét.
Nekem ez egy kristályos mackóba kerül. Ezt kérte 1 évi kamat fejében.